Jézus egyszer fölment egy hegyre imádkozni. Az egész éjszakát Isten imádásában töltötte.
Másnap magához hívta tanítványait, és kiválasztott közülük tizenkettőt, akiket apostoloknak nevezett: Simont, akit Péternek is hívott, és testvérét, Andrást; Jakabot és Jánost, Fülöpöt és Bertalant, Mátét és Tamást; Jakabot, Alfeus fiát és a buzgó Simont; Júdást, Jakab fiát, továbbá karióti Júdást, aki később elárulta őt.
Azután lement velük, és egy sík mezőn megállt. Ott nagy csoport tanítvány sereglett köréje, és hatalmas tömeg vette körül Júdeából. Jeruzsálemből, Tirusz és Szidon tengerparti vidékéről. Ezek azért gyűltek össze, hogy hallgassák őt, és gyógyulást nyerjenek betegségükből.
Meggyógyultak azok is, akiket tisztátalan lelkek gyötörtek. Az egész tömeg érinteni akarta őt, mert erő áradt ki belőle, és mindenkit meggyógyított.
Lukács Evangéliuma 6,12-19
„Az egész tömeg érinteni akarta őt, mert erő áradt ki belőle, és mindenkit meggyógyított.”
Milyen különös jelenet! Emberek sokasága veszi körül Jézust. Mindenki közel akar kerülni hozzá, mindenki szeretné megérinteni őt. Talán vannak közöttük betegek, akik már elveszítették a gyógyulás reményét; vannak, akik lelki sebeiket hordozzák; és vannak olyanok is, akik egyszerűen csak szeretnének hinni abban, hogy az életük megváltozhat. Jézus közelében ugyanis valami olyasmi történik, amit a világ nem tud megadni: Isten ereje találkozik az ember gyengeségével, és reményt ébreszt ott is, ahol már minden reménytelennek tűnik.
1. Mindenki meg akarja érinteni Jézust
Az evangélium egyik legszebb részlete, hogy nem csupán Jézus akar közel kerülni az emberekhez, hanem az emberek is keresik a közelségét. Meg akarják érinteni őt, mert érzik, hogy nála valami olyan erő van jelen, amelyet máshol hiába keresnek. Vajon mi ma mennyire vágyunk Jézus közelségére? Keressük-e őt olyan őszinte vággyal, mint azok az emberek, akik körülvették?
Sokszor csak akkor fordulunk Istenhez, amikor bajba kerülünk. Amikor betegek vagyunk, amikor elveszítünk valakit, amikor családi nehézségek gyötörnek, vagy amikor úgy érezzük, hogy elfogyott az erőnk. Ilyenkor megérint bennünket a felismerés: egyedül nem vagyunk képesek minden terhet elhordozni. De Jézus nem csupán a szükség idején akar közel lenni hozzánk. Ő mindennap hív bennünket. Az imádságban, az evangélium szavaiban, az Eucharisztiában és a felebarátainkban is találkozhatunk vele. Nem elég Jézus közelében lenni; engednünk kell, hogy Jézus megérintse az életünket.
2. Jézusból erő árad
Az evangélium azt mondja, hogy erő áradt ki Jézusból. Ez az erő nem olyan, mint a világ hatalma. A világ gyakran uralkodni akar, kényszerít, elnyom és félelmet kelt. Jézus ereje azonban felemel, gyógyít, megbocsát és új életet ajándékoz. Jézus nem azért erős, mert távol tartja magától a szenvedőket, hanem azért, mert közel mer menni hozzájuk. Nem fordítja el tekintetét a beteg embertől, nem utasítja el a megtört szívűt, és nem szégyelli megérinteni azt, akit mások talán már elkerülnek. Ez a szeretet gyógyító ereje.
Gondoljunk csak bele: néha egyetlen őszinte szó, egy figyelmes meghallgatás vagy egy megbocsátó gesztus többet jelenthet, mint hosszú magyarázatok. Egy ember, aki mellettünk marad a nehézségekben, visszaadhatja az életbe vetett bizalmunkat. Kereszténynek lenni azt is jelenti, hogy rajtunk keresztül mások is megtapasztalhatnak valamit Jézus gyógyító szeretetéből. Vajon azok, akik velünk találkoznak, közelebb kerülnek Isten szeretetéhez, vagy még több sebet kapnak tőlünk?
3. Nem minden gyógyulás látható
Amikor gyógyulásról beszélünk, általában a testi betegségekre gondolunk. Pedig az embernek nemcsak a teste lehet beteg, hanem a lelke is. Vannak sebek, amelyeket nem mutatnak ki az orvosi vizsgálatok. A csalódás, a magány, a gyász, a bűntudat, a harag és a megbocsátásra való képtelenség mind-mind olyan terheket jelentenek, amelyek lassan felemészthetik az ember belső békéjét. Jézus ezekhez a sebekhez is közel akar kerülni. Talán valaki évek óta hordoz magában egy fájdalmas emléket. Talán valaki nem tud megbocsátani annak, aki megbántotta. Más talán önmagát nem tudja elfogadni, mert úgy érzi, elrontotta az életét. És vannak olyanok is, akik kívülről mosolyognak, miközben belül szinte teljesen elfogytak.
Jézus nem ígéri, hogy minden fájdalmunk azonnal megszűnik, vagy hogy minden betegségből biztosan meggyógyulunk. De azt igenis megmutatja, hogy Isten szeretete a szenvedésünkben sem hagy magunkra. Néha a gyógyulás a betegség elmúlása, máskor az erő, hogy tovább tudjunk menni; a béke, amely lassan megszületik bennünk; vagy a remény, amely a legnehezebb napokon is megtart. Jézus érintése nem mindig változtatja meg azonnal a körülményeinket, de megváltoztathatja azt, ahogyan a körülményeink között élünk.
4. Mi is váljunk a gyógyító szeretet eszközeivé!
A tömeg Jézushoz igyekezett, mert mindenki kapni akart tőle valamit. Ez érthető, hiszen mindannyian rászorulunk Isten kegyelmére. De a Jézussal való találkozásnak van egy másik következménye is: aki megtapasztalja az ő szeretetét, annak lassan meg kell tanulnia továbbadni ezt a szeretetet. A családban talán azzal gyógyíthatunk, hogy türelmesebbek vagyunk egymással. A plébániai közösségben azzal, hogy odafigyelünk a magányosokra. A társadalomban azzal, hogy nem ítélünk el azonnal másokat, hanem megpróbáljuk megérteni a történetüket. Nem mindenkit tudunk meggyógyítani. Nem tudjuk megszüntetni minden ember fájdalmát. De lehetünk azok, akik nem növelik a sebeket, hanem enyhítik őket; akik nem elveszik a reményt, hanem táplálják; akik nem eltaszítják a szenvedőt, hanem közelebb lépnek hozzá. Talán éppen ez az egyik legfontosabb keresztény küldetésünk: úgy élni, hogy mások rajtunk keresztül is megérezhessék, hogy Isten nem feledkezett meg róluk.
Befejezés
Kedves testvérek! A mai evangélium arra hív bennünket, hogy ne csak a csodákat kereső tömeg tagjai legyünk, hanem olyan emberek, akik valóban találkozni akarnak Jézussal. Vigyük elé mindazt, ami fáj, amitől félünk, amit szégyellünk, és amit már nem tudunk egyedül hordozni. Ne féljünk megmutatni neki a gyengeségeinket, mert ő nem elutasítani akar bennünket, hanem szeretetével felemelni. És amikor megtapasztaltuk az ő gyógyító közelségét, menjünk vissza az emberek közé, és legyünk mi is a béke, a megbocsátás és a remény hordozói. Mert a világnak ma is szüksége van olyan emberekre, akikből nem a gyűlölet, a keserűség és az ítélkezés árad, hanem Krisztus szeretete.
Imádság:
Uram, Jézus Krisztus! Vágyom a közelségedre. Érintsd meg mindazt bennem, ami beteg, sebzett és gyógyulásra vár. Adj erőt, amikor elfáradok, békét, amikor nyugtalanság gyötör, és reményt, amikor nem látom a kiutat. Taníts meg úgy szeretni másokat, ahogyan te szeretsz engem, hogy jelenlétem ne újabb sebeket okozzon, hanem vigaszt és gyógyulást hozzon azoknak, akikkel találkozom. Ámen.
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda