Az utolsó vacsorán Jézus így búcsúzott tanítványaitól: „Ne nyugtalankodjék szívetek! Higgyetek az Istenben, és bennem is higgyetek!”
,,Atyám házában sok hely van. Ha nem így lenne, mondtam volna-e: Elmegyek és helyet készítek nektek!?
Ha majd elmegyek és helyet készítek nektek, ismét eljövök, és magammal viszlek titeket, hogy ti is ott legyetek, ahol én vagyok. Hiszen ismeritek az utat oda, ahova én megyek!”
Ekkor Tamás így szólt: „Uram, mi nem tudjuk, hogy hova mégy; hogyan ismerhetnénk hát az utat?” Jézus ezt felelte: „Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem juthat el az Atyához, csak általam.”
János Evangéliuma 14,1-6
„Elmegyek, és helyet készítek nektek” (Jn 14, 3) – A keresztény remény és az örök otthon ígérete
Jézus szavai az utolsó vacsora légkörében hangzanak el. A tanítványok bizonytalanok, félnek, érzik, hogy valami nagy változás előtt állnak. Jézus beszél a távozásáról, és ők nem tudják, mi vár rájuk. Ebben a bizonytalanságban hangzik el az egyik legszebb ígéret: „Ha majd elmegyek és helyet készítek nektek, ismét eljövök, és magammal viszlek titeket, hogy ti is ott legyetek, ahol én vagyok.” Ez nem egyszerű búcsúbeszéd, hanem a keresztény remény egyik legmélyebb megfogalmazása.
1. Nem az ismeretlenbe megyünk, hanem valakihez érkezünk
Amikor az ember a halálra gondol, gyakran félelem tölti el. Mi lesz velünk? Mi vár ránk? Mi történik azután, hogy lezárul földi életünk? A halál az ember számára sokszor a legnagyobb ismeretlen. Jézus azonban nem azt mondja, hogy majd egy ismeretlen helyre kerülünk, hanem azt: „Ott legyetek, ahol én vagyok.” Milyen csodálatos ígéret! Az örök élet lényege nem csupán az, hogy nem lesz többé szenvedés, betegség vagy halál. Az örök élet lényege maga Jézus. Vele lenni, az ő szeretetében élni, és végre színről színre látni azt, akit földi életünkben hittel kerestünk. A keresztény ember számára tehát a halál nem egyszerűen valaminek a vége, hanem találkozás. Hazatérés ahhoz, aki mindig szeretett bennünket.
2. Jézus helyet készít nekünk
Érdemes elgondolkodnunk ezen a képen: Jézus helyet készít nekünk. Nem vendégek leszünk Isten országában, akik csak ideiglenesen tartózkodnak ott, hanem olyanok, akiknek már előre elkészített helyük van. A világban sokszor küzdenünk kell azért, hogy elfogadjanak bennünket. Néha úgy érezzük, nincs helyünk mások életében, nincs, aki igazán várjon ránk, nincs, aki számoljon velünk. Jézus azonban azt mondja: van helyed nálam! Ez az ígéret minden embernek szól. Nem vagyunk fölöslegesek, nem vagyunk elfelejtettek. Isten nemcsak általánosságban szereti az emberiséget, hanem személyesen szeret bennünket. Ismeri történetünket, örömeinket, kudarcainkat, bűneinket és vágyainkat. És mégis helyet készít nekünk. Milyen más lenne az életünk, ha ennek tudatában élnénk! Ha nem görcsösen kapaszkodnánk a földi dolgokba, hanem tudnánk, hogy van egy otthonunk, amelyet semmilyen földi veszteség nem vehet el tőlünk.
3. A földi élet úton levés
Jézus ígérete arra is emlékeztet bennünket, hogy a földi életünk nem végállomás. Úton vagyunk. Építünk, dolgozunk, szeretünk, családot alapítunk, örülünk és szenvedünk, de mindezek mögött ott van egy végső cél: az Istennel való találkozás. A probléma az, hogy sokszor úgy élünk, mintha ez a világ lenne az egyetlen otthonunk. Minden energiánkat arra fordítjuk, hogy itt rendezkedjünk be, itt szerezzünk biztonságot, itt gyűjtsünk minél többet. Közben elfelejtjük, hogy egyszer mindent itt kell hagynunk. Jézus nem arra hív, hogy megvessük a földi életet, hanem arra, hogy helyesen éljük meg. Szeressünk, bocsássunk meg, segítsünk, legyünk irgalmasak, és ne felejtsük el: minden szeretetből fakadó tettünk az örök otthon felé vezet bennünket.
4. A legfontosabb: ott lenni, ahol Jézus van
Jézus nem azt ígéri, hogy követőinek nem lesznek nehézségeik. Nem mondja, hogy életük során elkerülik a betegséget, a csalódást, a veszteséget vagy a halált. Azt ígéri, hogy mindezek ellenére nem maradnak egyedül. A keresztény remény nem azt jelenti, hogy soha nem sírunk szeretteink sírjánál, vagy hogy nem fáj az elválás. A hit nem szünteti meg a gyászt, de értelmet és reményt ad neki. Mert hisszük, hogy a szeretet, amelyet Krisztusban kaptunk és továbbadtunk, nem semmisül meg a halállal. Ezért a keresztény ember a sír mellett is reménykedik. Könnyei között is hisz. Mert tudja, hogy Jézus nemcsak elment, hanem megígérte: visszajön értünk.
Befejezés
Testvéreim! Talán életünk egyik legnagyobb kérdése nem az, hogy mennyi időt tölthetünk még ezen a földön, hanem az, hogy hová tartunk, és kivel szeretnénk találkozni életünk végén. Jézus ma is azt mondja nekünk: „Ne féljetek! Van helyetek nálam. Várlak benneteket.” Éljünk úgy, hogy amikor egyszer elérkezik földi utunk vége, ne egy idegen világba való belépésként tekintsünk az örökkévalóságra, hanem hazatérésként. Mert az igazi otthonunk ott van, ahol Krisztus van. A keresztény ember nem azért reménykedik, mert nem fél a haláltól, hanem azért, mert jobban bízik Abban, aki legyőzte a halált. Amen.
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda