A farizeusok egyszer megkérdezték Jézustól, mikor jön el az Isten országa.
Ő ezt válaszolta: „Isten országa nem jön el szembetűnő módon. Nem lehet azt mondani: „Nézd itt van, vagy amott!” Isten országa köztetek van.”
Azután tanítványaihoz fordult: „Jönnek napok, amikor az Emberfiának egyetlen napját is szívesen látnátok, de nem látjátok. Mondják majd nektek: „Nézzétek, itt van, vagy amott!” Oda ne menjetek, és ne higgyétek!
Mert ahogy a cikázó villám az ég egyik felétől a másikig villan, úgy jön el azon a napon az Emberfia is. Előbb azonban sokat kell szenvednie, és megvetésben kell részesülnie ettől a nemzedéktől.”
Lukács Evangéliuma 17,20-25
Jézus kijelentése különös és mély igazságot tár elénk: „Isten országa nem jön el szembetűnő módon. Nem lehet azt mondani: Nézd, itt van, vagy amott! Isten országa köztetek van.”
Az ember gyakran úgy képzeli el Isten országát, mint valami távoli, rendkívüli valóságot. Azt gondoljuk, hogy majd akkor tapasztaljuk meg, ha valami csodálatos történik, ha megváltoznak a körülményeink, ha megszűnnek a nehézségeink, vagy ha egyszer eljutunk egy olyan helyre, ahol közelebb érezzük magunkhoz Istent.
Jézus azonban arra figyelmeztet, hogy Isten országa nem feltétlenül ott van, ahol rendkívüli dolgok történnek. Nem látványos eseményekben, nem emberi hatalomban és nem külsőségekben kell keresnünk. Isten országa sokszor csendesen, észrevétlenül van jelen közöttünk.
Ott van, ahol valaki őszintén megbocsát. Ott van, ahol egy ember nem fordít hátat a szenvedőnek. Ott van, ahol a szeretet legyőzi az önzést, ahol az igazság fontosabbá válik a saját érdeknél, ahol valaki képes áldozatot hozni a másikért. Isten országa ott kezdődik, ahol Isten akarata szerint kezdünk élni. De Jézus szavai egy másik kérdést is felvetnek: vajon felismerjük-e Isten országát magunk között?
Sokszor keressük Istent, miközben nem vesszük észre, hogy már jelen van az életünkben. Imádkozunk azért, hogy adjon nekünk békét, de közben nem akarunk kibékülni azzal, akivel haragban vagyunk. Kérjük, hogy mutassa meg szeretetét, de nem vesszük észre a mellettünk élő ember segítségre váró tekintetét. Azt szeretnénk, hogy Isten változtassa meg a világot, de nem engedjük, hogy először a mi szívünket változtassa meg.
Isten országa nem csupán egy jövőbeli ígéret, hanem már most elkezdődő valóság. Jézus személyében Isten országa közel jött hozzánk. Ahol Jézus jelen van, ahol szavait meghallgatják és tetteit követik, ott Isten uralma kezd kibontakozni. Ezért nem elegendő csupán azt kérdeznünk: hol találom meg Isten országát? Hanem azt is meg kell kérdeznünk: rajtam keresztül jelen van-e Isten országa mások életében?
Mert lehet, hogy valaki számára én vagyok az egyetlen ember, akin keresztül ma megtapasztalhatja Isten jóságát. Egy kedves szó, egy türelmes meghallgatás, egy megbocsátó gesztus vagy egy őszinte segítség néha többet mond Istenről, mint sok szép prédikáció.
Ne várjunk mindig rendkívüli jelekre, hogy felismerjük Isten jelenlétét! Ne gondoljuk, hogy Isten csak a templom falai között, az ünnepi liturgiában vagy a különleges kegyelmi pillanatokban van velünk. Ő ott van a hétköznapok egyszerűségében, az emberi találkozásokban, a szeretet apró gesztusaiban és a megbocsátás csendjében.
Talán éppen ez a mai evangélium legnagyobb kihívása: ne csak keressük Isten országát, hanem engedjük, hogy bennünk és általunk is megvalósuljon! Mert Isten országa nem csupán az a hely, ahová egyszer el szeretnénk jutni, hanem az az élet, amelyet már ma elkezdhetünk élni Istennel.
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda