Abban az időben amikor Jézust nagy népsokaság követte, ő hozzájuk fordult, és így szólt:
„Aki hozzám jön, de nem gyűlöli apját, anyját, feleségét, gyermekeit, fivérét és nővéreit, sőt még saját magát is, nem lehet az én tanítványom.
Aki tehát nem hordozza keresztjét, és nem így követ engem, nem lehet az én tanítványom. Ha valaki közületek tornyot akar építeni, vajon nem ül le előbb, hogy kiszámítsa a költségeket, hogy van-e miből befejeznie? Mert ha az alapokat lerakta, de (az építkezést) befejezni nem tudta, mindenki, aki csak látja, gúnyolni kezdi: »Ez az ember építkezésbe fogott, de nem tudta befejezni.«
Vagy, ha egy király hadba vonul egy másik király ellen, előbb leül és számot vet, vajon a maga tízezer katonájával szembe tud-e szállni azzal, aki húszezerrel jön ellene? Mert ha nem, követséget küld hozzá, amikor még messze van, és békét kér tőle.
Tehát mindaz, aki közületek nem mond le mindarról, amije van, nem lehet az én tanítványom.”
Lukács Evangéliuma 14, 25-33
Mindenkinek megvan a saját keresztje. Jézus amikor valakinek felkínálja a követését, akkor azt követeli meg, hogy teljes emberként vállalja ezt.
Először is azt kéri, hogy színlelés nélkül, saját keresztjét felvállalva kövessék Őt.
Másodszor pedig arra kéri a jelölteket, hogy mondjanak le mindenről, ami nehezítené az Ő követését. Követésére ösztönző beszédében olyan példabeszédeket sző bele, amelyek a megfontoltságról, a dolgok átláthatóságáról árulkodnak.
Minden ember fel kell mérje saját életének lehetőségeit. És nagyon fontos, hogy a megtalált hivatás, szakma megfeleljen a saját képességeinek, adottságainak.
Másképpen a pályavesztés, a helytelen szakmaválasztást, hivatást kockáztatja meg. Ez rengeteg időt és energiát rabol el. És senkinek sem kedvező, ha rossz pályát választ ki magának.
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda