Abban az időben: Isten elküldte Gábor angyalt Galilea Názáret nevű városába egy szűzhöz, aki jegyese volt egy férfinak, a Dávid házából való Józsefnek. A szűz neve Mária volt.
Az angyal belépett hozzá és így szólt: „Üdvöz légy, kegyelemmel teljes! Az Úr veled van! Áldottabb vagy te minden asszonynál!”
Ennek hallatára Mária zavarba jött, és gondolkodóba esett, hogy miféle köszöntés ez.
Az angyal azonban folytatta: Ne félj, Mária! Hisz kegyelmet találtál Istennél! Mert íme, gyermeket fogansz méhedben és fiút szülsz, s Jézusnak fogod őt nevezni! Nagy lesz ő: a Magasságbeli Fiának fogják hívni. Az Úristen neki adja atyjának, Dávidnak trónját. Uralkodni fog Jákob házán mindörökké, és uralmának soha nem lesz vége!
Mária ekkor megkérdezte az angyalt: „Hogyan történhet meg ez, amikor én férfit nem ismerek?”
Az angyal ezt válaszolta neki: „A Szentlélek száll le rád, és a Magasságbeli ereje borít be árnyékával. Ezért szent lesz az, ki tőled születik: Isten Fiának fogják őt hívni. Lásd, rokonod, Erzsébet is gyermeket fogant öregségében, sőt, már a hatodik hónapban van, bár magtalannak tartják az emberek. Istennél semmi sem lehetetlen.”
Erre Mária így szólt: „Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem szavaid szerint!”
Ezután az angyal eltávozott.
Lukács Evangéliuma 1,26-38
Mária elcsodálkozott, hogy miért hangzott el ez a köszöntés, és mit is jelenthetett valójában. Egy pillanatra elmerült a gondolataiban, próbálva megfejteni a mögöttes szándékot. Talán egy szokásos üdvözlés volt, vagy valami más rejlett a szavak mögött? Ahogy próbálta összerakni, szinte magától értetődővé vált, hogy a köszöntés nem csupán üres formalitás volt, hanem valami több: egy érzés, egy szándék, amit alig lehetett megfogni.
Elmélkedés: Az isteni köszöntés titka
Mária reakciója az angyal köszöntésére mélyebb üzenetet hordoz számunkra. „Zavarba jött, és gondolkodóba esett” – ez a rövid mondat feltárja az emberi lélek természetes válaszát az isteni megszólításra. Isten szava mindig túlmutat a hétköznapokon, és amikor valóban megérint minket, az első érzés gyakran a döbbenet, a csodálkozás vagy épp a zavartság.
Mária nem utasítja el az angyal szavait, nem próbálja azonnal megmagyarázni vagy leegyszerűsíteni őket. Inkább elmélyed bennük, hagyja, hogy azok átjárják a szívét és az értelmét. Ez a magatartás példa számunkra is: amikor Isten megszólít, legyünk készek elgondolkodni a szavain, befogadni azokat, még ha először nem is értjük teljesen.
Hányszor történik meg velünk, hogy az életünkben kapunk egy üzenetet, egy hívást, egy lehetőséget, amely zavarba ejt vagy kérdéseket vet fel bennünk? Sokszor az első reakciónk a félelem vagy az elutasítás, pedig talán épp egy isteni terv nyílik meg előttünk. Mária példája arra tanít, hogy a hittel teli ember nem siet azonnali válaszokkal, hanem csendben, elmélyülve mérlegeli, mit is jelenthet számára Isten szava.
Merjünk mi is időt hagyni az isteni üzeneteknek! Ne féljünk elcsodálkozni, kérdezni, keresni, mert a hit egyik legszebb ajándéka az a folyamat, amely során a kezdeti zavartságból lassan bizonyosság születik.
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda