Abban az időben amikor az áruló Júdás kiment a teremből, Jézus beszélni kezdett:
„Most dicsőül meg az Emberfia, s az Isten is megdicsőül benne. Ha Isten megdicsőül benne, Isten is megdicsőíti őt saját magában, sőt hamarosan megdicsőíti.
Fiaim, már csak rövid ideig vagyok veletek. Új parancsot adok nektek: Szeressétek egymást! Amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást. Arról tudják majd meg, hogy tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt.”
János Evangéliuma 13,31-33a.34-35
Jn 13,34
Ma egy olyan mondatra figyelünk, amely nemcsak az evangélium középpontja, hanem a keresztény élet lényege is:
„Új parancsot adok nektek: Szeressétek egymást! Amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást.”
Miért „új” ez a parancs? Hiszen a szeretetről már az ószövetségi parancsok is beszéltek: „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!”
Jézus azonban valami többet kér: „Amint én szerettelek titeket.” Ez nem csupán érzelem, nem kedvesség, hanem önátadó, áldozatos szeretet. Olyan szeretet, amely nem méricskél, nem válogat, nem függ a másik érdemétől.
Gondoljunk csak bele, hogyan szeretett Jézus:
– Lehajolt a bűnöshöz, a kitaszítotthoz, nem ítélt el, hanem felemelt.
– Megmosta tanítványai lábát – még Júdásét is, aki elárulta őt.
– A kereszten is így szólt: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit tesznek.”
– És végül: életét adta értünk – minket előbb szeretett, mintsem mi megérdemeltük volna.
Ez az isteni szeretet forradalmat hoz a világba. Mert a világ a maga logikáját követi: „Aki szeret, azt én is szeretem. Aki megbánt, azt kizárom.”
De Jézus más utat mutat: a megbocsátás, az önzetlenség, a közösség útját.
Testvérek, mit jelent ez számunkra ma?
– Családjainkban: nem elég együtt lakni – együtt is kell szeretni. Odafigyeléssel, türelemmel, újrakezdéssel.
– Közösségeinkben: ne pletyka, ítélkezés, elfordulás legyen bennünk, hanem párbeszéd, imádság, szolgálat.
– A világ felé: legyünk tanúságtevők. Ne szóval, hanem tettekkel szeressünk!
A keresztény szeretet nem ér véget a templom ajtajánál. Minden ember az Isten képmása – még az is, aki másként gondolkodik, más nyelvet beszél, vagy megbántott minket. Ha Jézus így szeretett, mi se válasszunk kevesebbet.
Végül hadd idézzem Tertullianust, az ősegyház egyik íróját, aki ezt írta a pogányokról:
„Nézzétek, mennyire szeretik egymást!” – így csodálkoztak a keresztényeken.Legyen ez rólunk is igaz! Mert ez a szeretet nem emberi teljesítmény, hanem Krisztustól kapott ajándék.
Kérjük ma az Ő Lelkének erejét, hogy tudjunk úgy szeretni, ahogy Ő szeretett minket.
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda