Amikor Jézus egyszer Kafarnaumban járt, meglátott egy Lévi nevű vámost, aki a vámnál ült. Megszólította őt: „Kövess engem!” A vámos erre fölkelt, és mindenét otthagyva, követte Jézust.
Lévi azután Jézus tiszteletére nagy lakomát rendezett házában. Jézussal együtt sok vámos és más ember telepedett az asztalhoz. A farizeusok és az írástudók méltatlankodva fordultak a tanítványokhoz: „Hogyan lehet az, hogy ti a vámosokkal meg a bűnösökkel együtt esztek és isztok?”
Jézus felelt meg nekik: „Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek. Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket, hogy megtérjenek!”
Lukács Evangéliuma 5, 27-32
Jézus meghívástörténetei csak egy-egy szikráját mutatják be annak a lelki katarzisnak, amelyen átmentek a megszólítottak. Nem részeletezi azokat a külső és belső tényezőket, amelyek közrejátszottak ahhoz, hogy valaki megtérjen és követőjévé legyen.
Lévi meghívástörténete egy provokációt is tartalmaz, mert formabontó, rendhagyó, nem ragaszkodik a szabályokhoz, előírásokhoz.
Azt is figyelembe kell vegyük, hogy Jézus nem követelte meg Lévitől, hogy mindenéről lemondjon, egyszerűen megszólította, és egy belső késztetés hatására mondott fel mindennel. Az is furcsa és esetlen tényező, hogy Lévi lakomájára elemennek a farizeusok és az írástudók.
Ők tisztában voltak azzal, hogy egy vámos házába tértek be. Ezzel a gesztusukkal felrúgták az általuk igen fontosnak tartott szabályt, hogy árulóval, tisztátalannal nem szabad érintkezniük. Még annak a látszatát sem szabad mutatniuk, hogy egy ilyen gyanús alakkal barátkoznak, együtt étkeznek.
Komoly indokuk lehetett arra, hogy elfogadják a meghívást. Itt inkább Jézus iránt tanúsított kíváncsiságuk vezérli, dacolva a saját jól megteremtett világukkal, szabályaikkal. Jelenlétükkel rácáfolnak arra, amit Jézustól követelnek meg.
Jézus azonban egyszerűen indokloja meg cselekedetetét: nem ítélkezni jött, hanem gyógyítani. A gyógyulás azonban sokkal hosszabb folyamat, mint ahogyan az első látásra tűnik.
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda