> Nem akadt más, aki visszajött volna - Imalánc.ro
 
15. november, 2023Igehirdetések Nem akadt más, aki visszajött volna bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Jézus egyszer útban Jeruzsálem felé áthaladt Szamaria és Galilea határvidékén. Amikor betért az egyik faluba, tíz leprás férfi jött vele szembe.

Istennek mindenben hálásak kellene legyünk, mi azonban ritkán tudatosítjuk önmagunkban, hogy áldottak, megváltottak vagyunk.

Még messze voltak, amikor megálltak, és hangosan így kiáltottak: „Jézus, Mester! Könyörülj rajtunk!” Ő rájuk tekintett, és így szólt hozzájuk: „Menjetek és mutassátok meg magatokat a papoknak.” Útközben megtisztultak.

Az egyik, amikor észrevette, hogy meggyógyult, visszament, hangos szóval dicsőítette Istent, arcra borult Jézus lába előtt, és hálát adott neki. És ez az ember szamaritánus volt. Jézus megkérdezte: „Nemde tízen tisztultak meg? Hol maradt a többi kilenc? Nem akadt más, aki visszajött volna, hogy hálát adjon Istennek, csak ez az idegen?” Aztán hozzá fordult: „Kelj fel és menj! Hited meggyógyított téged.”

Lukács Evangéliuma 17, 11-19

A gyógyulás az ember életében a lélekből indul ki és a testben valósul meg. Gyógyításaiban Jézus mindig az egész ember épségét, egészségét célozta meg. A tíz leprás a társadalomtól elszigetelve élt.

Nemcsak az egészségük volt fontos, hanem a társadalomba való visszaillesztésük is. Érdekes, hogy Jézus nem végez semmilyen gyógyítási szertartást, hanem a papokkal akarja igazoltatni annak a tényét. A tíz közül csak az egyik tér vissza, hogy kifejezze háláját.

Az élet sokszor ugyanezt igazolja, csak néhányan képesek utólag kifejezni hálájukat, köszönetüket a velük történt szívességekért. A hálátlanság a legcsúfabb magatartás, mert ilyenkor nem ismerjük el a másik segítségét, jótettét.

Istennek mindenben hálásak kellene legyünk, mi azonban ritkán tudatosítjuk önmagunkban, hogy áldottak, megváltottak vagyunk. A tizedik leprás megértette, hogy az élethez nem elég a testi egészség, annál többre van szükségünk ahhoz, hogy teljes legyen az életünk.

Ft. Ráduly István Zsolt, Torda