Abban az időben Jézus így készítette elő tanítványait a rájuk váró megpróbáltatásokra: „Kezet emelnek rátok, és üldözni fognak benneteket. 
Kiszolgáltatnak a zsinagógáknak és börtönbe vetnek. Királyok és helytartók elé hurcolnak az én nevemért, azért, hogy tanúságot tegyetek. Véssétek hát szívetekbe: Ne törjétek fejeteket előre, hogyan védekezzetek.
Én olyan ékesszólást és bölcsességet adok majd nektek, hogy egyetlen ellenfeletek sem tud ellenállni vagy ellentmondani.
Kiszolgáltatnak benneteket a szülők, testvérek, rokonok és barátok, s közületek némelyeket meg is ölnek. Az én nevemért mindenki gyűlölni fog titeket.
De egyetlen hajszál sem vész el a fejetekről. Állhatatossággal őrzitek meg lelketeket.”
Lukács Evangéliuma 21, 12-19
Jéus felhívja a tanítványok figyelmét arra, hogy apostoli útjuk során sok ellenállásba fognak ütközni. A megpróbáltatások Krisztus követéséből fakadnak, mert sokan nincsenek még felkészülve az evangélium elfogadására.
Ugyanakkor kilátásba helyezi az isteni segítséget is. Ez két elemből tevődik össze, az ékesszólásból és a bölcsességből.
Az ékesszólás gyakran a meggyőző beszéd tehetségére utal. Jézus ígérete azonban túlmutat ezen. Nem pusztán arról van szó, hogy tanítványai lenyűgözően és logikusan beszélnek majd, hanem arról, hogy szavaikban a Lélek bölcsessége fog megnyilvánulni. Ez a bölcsesség olyan igazságokat tár fel, amelyek mélyen érintik a hallgatóság szívét, és képesek áttörni az előítéletek vagy a félreértések falain.
A bölcsesség nem csupán az intellektus terméke. Az igazi bölcsesség – amelyről az idézet szól – Istentől ered. Azok, akik megnyitják szívüket az isteni útmutatás előtt, olyan belátásra tehetnek szert, amely emberi értelemmel nem mindig magyarázható. Ez a bölcsesség nem arra szolgál, hogy saját érdekeinket előmozdítsuk, hanem hogy az igazságot hirdessük és Isten szeretetét közvetítsük.
Az ékesszólás és a bölcsesség ajándéka arra emlékeztet, hogy a tanúságtétel és az igazság hirdetése nem csupán emberi erőfeszítés, hanem Isten kegyelmének és vezetésének gyümölcse. Ezért, amikor szavaink és tetteink által másokat szeretnénk vezetni az igazsághoz, ne saját képességeinkben bízzunk, hanem Isten erejében, aki mindig megadja azt, amire szükségünk van.
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda