Abban az időben tanítványaival együtt Jézus visszavonult a Genezáreti-tóhoz. 
Nagy tömeg követte Galileából. Sőt Júdeából és Jeruzsálemből, Idumeából meg a Jordánon túlról, valamint Tírusz és Szidon környékéről is nagy sokaság csatlakozott hozzá, mert hallották, hogy milyen csodálatos dolgokat visz végbe.
Jézus meghagyta tanítványainak, hogy tartsanak készenlétben egy bárkát a tömeg tolongása miatt. Sokakat meggyógyított ugyanis, és aki valami bajban szenvedett, mind ott tolongott körülötte, hogy legalább megérinthesse.
Még a tisztátalan lelkek is, amint meglátták Jézust, leborultak előtte, és így kiáltoztak: „Te vagy az Isten Fial” Ő azonban szigorúan meghagyta nekik, hogy ne híreszteljék, kicsoda ő.
Márk Evangéliuma 3, 7-12
Az Újszövetség számos helyen említi, hogy Jézus földi szolgálata során hogyan találkozott különböző emberekkel és lényekkel. Ezek között a találkozások között különösen figyelemre méltóak azok az esetek, amikor démonokkal, tisztátalan lelkekkel találkozott. Egyik ilyen emlékezetes eset során a tisztátalan lelkek azonnal leborultak előtte, amikor meglátták. Ez a gesztus jól tükrözi Jézus hatalmát és felsőbbrendűségét az ilyen lények felett, és kiemeli, hogy még a gonosz erők sem tudtak ellenállni az ő erejének és hatalmának.
Az evangéliumokban számos olyan történet található, ahol Jézus szembesült démonokkal vagy tisztátalan lelkekkel, és mindannyiszor győzedelmeskedett felettük. A démonok nemcsak elismerték Jézus hatalmát, hanem féltek is tőle. Az egyik ilyen jelentős bibliai jelenet a Gadarénusok földjén játszódik, amikor Jézus megszabadít egy emberi lényt egy egész légiónyi démontól.
Jézus csodatetteinek és gyógyításainak fontos részét képezték az exorcizmusok, vagyis a démoni lények kiűzése az emberekből. Ezek az események nemcsak azt bizonyították, hogy Jézus képes uralkodni a természetfeletti erők felett, hanem azt is, hogy képes megszabadítani és megtisztítani az embereket a gonosz befolyásától. Jézus minden esetben határozottan és erőteljesen lépett fel a démonokkal szemben, sőt sok esetben szavak nélkül is elég volt a jelenléte ahhoz, hogy a démonok meghunyászkodjanak előtte.
A tisztátalan lelkek leborulása Jézus előtt egy mély szimbolikával bíró gesztus. A leborulás az elismerés, az alázat és a behódolás jele. Az evangéliumi történetekben a tisztátalan lelkek leborulása arra utal, hogy még a gonosz erők is elismerik Jézus isteni hatalmát és felsőbbrendűségét. Nem tudnak ellene tenni semmit, csak meghajolni előtte, és könyörögni, hogy ne gyötörje őket.
Az emberek, akik szemtanúi voltak ezen eseményeknek, mélyen megdöbbentek és megerősödtek hitükben. Jézus hatalma és cselekedetei iránti bizalmukat növelték ezek a tapasztalatok. A tanítványok és a követők számára is rendkívül fontosak voltak ezek a csodatételek, mert általuk közvetlenül tapasztalhatták meg Jézus isteni természetét és küldetését.
A bibliai történetek alapján egyértelmű, hogy a tisztátalan lelkek jelenléte és tevékenysége súlyos megpróbáltatást jelentett azok számára, akiket megszálltak. Jézus azonban minden esetben megszabadította őket, és visszaadta nekik a szabadságukat és méltóságukat. Ez a cselekedet nemcsak fizikai, hanem lelki gyógyulást is hozott az érintettek számára.
Jézus földi szolgálata során különös jelentőséggel bírtak azok a találkozások, amelyeket tisztátalan lelkekkel folytatott. Ezek az események nemcsak Jézus hatalmát és isteni mivoltát bizonyították, hanem azt is, hogy minden gonosz erő meghajol előtte. A tisztátalan lelkek leborulása előtte az elismerés, a félelem és az alázat jele volt, amely rávilágított Jézus felsőbbrendű hatalmára a természetfeletti világban. Ezek a történetek ma is mély tanulságokkal szolgálnak a hívők számára, és megerősítik hitüket Jézus isteni erejében és szeretetében.
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda