Segítsd és világosítsd meg, Istenünk a bíborosok gondolatait, hogy a pápaválasztásban a Mennyei Atya 
akaratát keressék, a Szentlélek irányításait felfogják, az Úr Jézus szeretetét közvetítsék és a Boldogságos Szűzanya közbenjárásával megerősödjenek és érvényre juttassák Isten akaratát.
Imádkozzunk szabadon Szent Pál Korintusiaknak írt második leveléből a 2Kor 10, 17-18 alapján:
De „aki dicsekszik, az Úrban dicsekedjék.” Nem az a megbízható, aki magát ajánlja, hanem akit az Úr ajánl.
A Santa Maria Maggiore bazilika leírása
A Basilica Papale di Santa Maria Maggiore (latinul: Basilica Sanctae Mariae Maioris), a Szűz Máriáról elnevezett legnagyobb római katolikus templom az olaszországi Rómában, a Vatikán területén kívül álló pápai nagybazilika (basilica maior).
Története
A hét pápai bazilika egyike. Tulajdonképpen egyházpolitikai célból építtette III. Szixtusz pápa (432–440) annak ellenpontozására, hogy a konstantinápolyi pátriárka nem ismerte el Mária, mint istenanya tiszteletét.
Első változatát a IV. század közepén építette fel Libériusz pápa egy János nevű gazdag, örökös nélküli patrícius és a feleségének kezdeményezésére.
Régi nevéről (Santa Maria ad Nives) a XIII. században alakult ki az a legenda, amelyben a pápát álmában felszólította a Madonna, hogy építtessen templomot ott, ahol a következő (augusztusi) nap reggelén friss hótakarót talál. Másnapra hó fedte az Esquilinus-domb egy részét, és a legenda szerint a pápa abba rajzolta botjával a leendő bazilika alaprajzát. (A történet egyik változatában a hófolt eleve egy templom körvonalain belül rakódott le.)
Felszentelésének napját, augusztus 5-ét azóta is a Havas Boldogasszony napjaként ünneplik a katolikusok, és e napon minden évben fehér szirmokat szórnak a templom tetejéről. A századok során többször átépítették, de belsejének jó része még őrzi az V. századi építészeti formákat.
A XVIII. század pápai várospolitikája nem távolodott el a XVI. századi V. Szixtusz pápa akaratától, vagyis attól, hogy Róma ne csak a kereszténység szellemi központja legyen, hanem anyagi értékeivel is váljon a világ (hatalmi) centrumává. Róma e században gazdagodott. Nagy fejlesztéseket hajtottak végre, látványos kultikus építményeket fejeztek be. Egyebek közt a Lateráni Szent János-bazilika is új homlokzatot kapott. A Sant Ignazio-templom elé új teret terveztek, a San Giovanni dei Fiorentini, a Santa Maria dell’Orazione e della Morte templom és a Santa Maria Maggiore bazilika ugyancsak új homlokzattal gazdagodott.
Az épület
Alaprajza eredetileg is – félkör alakú szentély (apszis) előtti kereszthajóval kialakított – háromhajós bazilikális elrendezésű, s így már alaprajzi elrendezésével az ókeresztény idők nagyterű templomainak emlékét idézi (a régi Szt. Péter-, valamint a falakon túli Szt. Pál bazilikáét (S. Paolo fuori le mura). Ebből az eredeti épületből maradt fenn a dúsan aranyozott kazettás síkmennyezetű középhajó, a gyönyörű – jón stílusú – fehér márvány oszlopsora és fríze. Továbbá az ablakok alatt, a fríz felett és a szentély diadalívén (arcus triumphalis) látható, Mária, illetve Jézus életének jeleneteit ábrázoló mozaikok sora is. A nemesen szép, 20-20 tagból álló jón oszlopsort a XVI. század végén kétoldalt megtörték, hogy utat nyissanak két hatalmas, kupolás kápolnához.
Főhomlokzata
XIV. Benedek pápa megrendelésére Ferdinando Fuga firenzei építész 1741-ben belefogott a Santa Maria Maggiore-bazilika új homlokzatának építészeti kialakításába. Kezdetben a terv csupán az oszlopcsarnok rendbehozatalára korlátozódott volna, amely – akárcsak a Santa Maria in Trastevere-bazilika esetében – lehetővé tette a homlokzatot már a korábbi időkben is díszítő, XIII. századi mozaikok megtekintését. Később azonban – a lateráni Szent János-bazilika (S. Giovanni in Laterano) példáján fellelkesülve – mégis arra a döntésre jutottak, hogy új és hatalmas, kettős árkádsoros homlokzatot hoznak létre. A földszinten elegáns kapuk által lezárt, széles, ötös árkádsor képezi a bejáratot az oszlopcsarnokba. Az emeleti loggia háromárkádos homlokzata a térre néző ikergalériával indul: a pápa innen mondta el az „urbi et orbi” áldást. A homlokzatot szentek és pápák szobrai koronázzák; a legjelesebb XVIII. századi római szobrászok készítették őket: Filippo Della Valle, Giovan Battista Mainitől Carlo Marchionni-ig. Középütt, legfölül, a ticinói Giutii-Lironi alkotása, ,,Madonna a kisdeddel” magasodik. A munka 1743-ban fejeződött be: az eredmény könnyed, kecses késő barokk építmény lett.
A harangtorony (campanile)
A bazilika bejárata előtti térről szépen tárul fel a templom középkori harangtornya, amely Rómában a legmagasabbra nyúlik fel (1376). A harangtorony markáns, barnásvörös felülete a bejárati galéria világos kőelemeinek kontrasztjaként jelenik meg, az alsó tömör, csak vakablak-imitációval díszített tömege felfelé kétíves árkádokkal könnyített. A torony súlyosságát a rajta elhelyezett díszítmények és párkányelemek világos kőanyaga játékos mozgalmassággal oldja fel.
Berendezése
A kereszthajó és a főhajó tengelyébe helyezett, dúsan tagolt, baldachinos barokk pápai oltár alatti confessióban IX. Piusz pápa térdelő szobra látható.
A templomban található sok síremlék közül Consalvo Rodriguez bíborosé (1299) az ismert legszebb kozmatikus stílusú munkák közé tartozik.
A főhajó – korábban hagyományosan szabadon hagyott – fedélszékét dús pompájú, reneszánsz kazettás sík mennyezettel váltották fel, ami Giuliano da Sangallo alkotása és – Amerika első arany-szállítmányából származó – gazdag aranyozással vonták be.
A teljes templomtér padozatát gyönyörű, finomművű kozmatikus stílusú márványmozaik burkolat fedi.
A kápolnák
A jobb oldali „Cappella Sistina” Domenico Fontana márványtól csillogó alkotása (1585). Jobb falán az építtető V. Szixtusz pápa síremléke, szemben vele V. Piusz pápáé; középen a kápolna oltára késő reneszánsz cibórium. Ezen a helyen azelőtt a betlehemi bölcső kápolnája volt; ezt Fontana az alagsorba süllyesztette, ahova lépcső vezet. (Itt két igen szép, (XV. századi plasztika látható a betlehemi jászolról és 13. századi a három királyokról (ez utóbbi valószínűleg Arnolfo di Cambio műve).
A főhajóból balra nyíló ,,Cappella Paolina Borghese” kápolnát V. Pál pápa megrendelésére Ponzio; építette (1611), azzal a céllal, hogy az előbbi kápolna márványpompáját is túlszárnyalja. A kápolnában helyezték el V. Pál pápa és VIII. Kelemen pápa síremlékét. (A falakon Guido Reni freskói láthatók.)
A templomtér díszei
Építésének legendát mutatja be az előcsarnokban a loggia lépcsőjénél 1308-ban rakott mozaik. Belső terének legjelentősebb díszei az V. és a XIII. századból származó mozaikok. A szentély félkupola-boltozatán Jacopo Torriti ragyogó színű mozaikja a XIII. századból származik – és a templom létesítésének egyházpolitikai célkitűzésével egyezően – a Mária-kultuszt megtestesítő „Mária megkoronázása” témát ábrázolja.
A szentély falain pedig Mino del Reame 1474-ben készített négy pompás márványreliefje található (a templom alapításának legendája, mellette Jézus születése, Mária mennybemenetele és a három királyok imádása). Különösen érdekes a Mária mennybemenetele, amelyen a Madonnát úgy övezik az angyalok, mintha sokkarú indiai istenszobor karjai lennének. A mester egyik legbájosabb műve a sekrestye Madonna-reliefje.
Különlegesen szép az arcus triumphalist (a főhajó diadalívét) borító, Jézus életének jeleneteit ábrázoló V. századi mozaik. Ugyanebből a korból származó 36 mozaikkép díszíti a főhajó oldalfalait (fölül, az ablakok között). Ezek, az ótestamentumi jeleneteket ábrázoló mozaikok Rómában a műfajnak ókeresztény időkből származó legfestőibb emlékei.
A főbejárat feletti falszakaszokon és a kápolnák kupolafelületein freskódíszítést alkalmaztak. A falfelületek dús barokk kori márvány-, illetve stukkódíszekkel szép plasztikai hatást keltenek.
A kápolnák kialakítása és falfelület-díszítései a pápák pompaigényeinek kielégítését szolgáló – az előzőkben már részletezett – márványburkolatokkal és tagozatokkal dúsan díszítettek.
Napjainkban
A bazilika a Vatikán-állam területen kívüli tulajdonában levő létesítmény. Egyházi szertartások és rendezvények célját szolgálja. Továbbá – Róma egyik legértékesebb műemlékeként – a művészetkedvelő turisták és szakemberek városlátogató célpontja, nyilvánosan látogatható. Mindemellett, környezetével együtt – területi elhelyezkedéséből adódóan is – Róma Város kulturális világörökségi értékei közé sorolt területe (nyilvántartásba vétel időpontja: 1980).
2025-ben végakarata szerint a bal oldali mellékhajójában helyezték örök nyugalomra Ferenc pápát. Ő a nyolcadik olyan pápa, akit ebben a templomban temettek el.
A templom leírásának forrása: Wikipédia.