Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak:
Hallottátok, hogy ezt mondták: „Szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet!” Én pedig azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek benneteket, imádkozzatok azokért, akik üldöznek és gyaláznak titeket, hogy gyermekei legyetek mennyei Atyátoknak, aki fölkelti napját jókra és gonoszokra egyaránt, és esőt ad mind az igazaknak, mind a bűnösöknek.
Ha ugyanis csak azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, ugyan mi lesz a jutalmatok? Nem teszik meg ezt a vámosok is? És ha csak a testvéreiteknek köszöntök, mi az, amivel többet tesztek? Nem teszik meg ezt a pogányok is? Ti legyetek olyan tökéletesek, mint amilyen tökéletes a ti mennyei Atyátok!
Máté Evangéliuma 5, 43-48
Az Istenhez való hasonulás lényege a szolidaritás mindenkivel, nemcsak a számunkra kedves, szimpatikus emberekkel, hanem mindenkivel.
Jézus az ószövetségi Törvényből idéz, amely megkülönböztetésszerűen megengedi az ellenség gyűlöletét. Ez a fajta intolerancia nem kedves Jézus számára. Abból a gondolatból indul ki, hogy a hasonszőrűek egymást dicsőítik, egymást elfogadják, ezen a szinten nem szükséges kereszténynek lenni. A keresztény ember továbblép a humanista szereteten, és keresztény módon szereti ellenségeit, sőt imádkozik érettük. Ez a fajta nagyobb szeretet különböztetei meg a cinkosoktól és a pogányoktól.
A keresztény élet lényege a másokért való lét: még az ellenségért való lét is. Ez a fajta meghívás ma sem könnyű a keresztények számára, hiszen sokkal nagyobb fegyelmet, önuralmat és kegyemet követel meg részükről. De enélkül nem lenne teljes az örömhír, Jézus új tanítása.
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda