Jézus lakóhelyet készít nekünk mennyei Atyánknál.
Az utolsó vacsorán Jézus így búcsúzott tanítványaitól:
„Ne nyugtalankodjék szívetek! Higgyetek az Istenben, és bennem is higgyetek! Atyám házában sok hely van. Ha nem így lenne, mondtam volna-e: Elmegyek és helyet készítek nektek!?
Ha majd elmegyek és helyet készítek nektek, ismét eljövök, és magammal viszlek titeket, hogy ti is ott legyetek, ahol én vagyok. Hiszen ismeritek az utat oda, ahova én megyek!”
Ekkor Tamás így szólt: „Uram, mi nem tudjuk, hogy hova mégy; hogyan ismerhetnénk hát az utat?”
Jézus ezt felelte: „Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem juthat el az Atyához, csak általam.”
János Evangéliuma 14, 1-6
Az utolsó vacsorán Jézus feltárja Isten rá vonatkozó tervét. Jézus saját halálával és feltámadásával előremegy, hogy helyet készítsen övéinek. Isten házában nincsenek korlátolt helyek. Jézus egyszer majd visszajön, de ennek az eseménynek az időpontját nem tárja fel senkinek.
Tamás apostol szavaiból derül ki, hogy az apostolok még nem értik, hogy hogyan támadhat fel Jézus, és azt, hogy hogyan lehet eljutni az Atyához. Ennek az egyetlen útja Jézus követése. Csak Jézus által juthatunk el az Atyához.
Halottak napján minket is vigasztal az a tudat, hogy az Atya házában van bőven hely, és hogy minket is hazavárnak. Az igazi hazánk a mennyben van, itt csak vándorok vagyunk. Ennek a vándorútnak a végén Istennel fogunk találkozni, aki minden Tőle telhetőt megtesz annak érdekében, hogy a szentek társaságába jussunk.
Vigasztalhat az a tudat, hogy életünk a halállal nem szűnik meg, hanem folytatódik az örök, igazi életben.
Ma azért imádkozunk, hogy Isten engedje el elhunyt testvéreink ideig tartó büntetését, hogy majd velük együtt örvendezhessünk a szentek társaságának.
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda