Az utolsó vacsorán Jézus így szólt tanítványaihoz:
„Ha ismernétek engem, Atyámat is ismernétek. De mostantól fogva ismeritek őt, és látjátok.”
Fülöp megjegyezte: „Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, és ez elég nekünk.”
Jézus így válaszolt: „Már olyan régóta veletek vagyok, és nem ismersz engem, Fülöp? Aki engem lát, az látja az Atyát is.
Hogyan mondhatod hát: »Mutasd meg nekünk az Atyát?« Nem hiszed talán, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem? A szavakat, amelyeket hozzátok intézek, nem magamtól mondom, és a tetteket is Atyám cselekszi, aki bennem van. Higgyétek el, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem! Ha másért nem, legalább a tetteimért higgyétek!
Bizony, bizony, mondom nektek: Aki hisz bennem, ugyanazokat a tetteket fogja végbevinni, amelyeket én cselekszem, sőt még nagyobbakat is tehet azoknál, mert én az Atyához megyek.
Bármit kértek majd nevemben az Atyától, megteszem nektek, hogy az Atya megdicsőüljön a Fiúban. Ha pedig tőlem kértek valamit a nevemben, azt is teljesítem.”
János Evangéliuma 14,7-14
Jn 14, 7
E szentírási mondat Jézus egyik legmélyebb kijelentése. Nemcsak tanítványainak szól, hanem nekünk is, akik keresni akarjuk Istent, az Atyát, és vágyunk arra, hogy valóban ismerjük Őt. Jézus azt mondja:
„Ha ismernétek engem, Atyámat is ismernétek.” Ez az állítás a keresztény hit középpontjába vezet: Jézusban maga az Atya jelent meg. Amit Jézus tesz, általa az Atya cselekszik. Aki Jézust látja, az Istent látja.
Ez nem csupán teológiai igazság, hanem személyes meghívás is. Jézus arra hív, hogy ne egy távoli, elérhetetlen Istent keressünk, hanem az élő Istent, aki Fiában közel jött hozzánk. Jézus arcán, szavain, tettein, szeretetén keresztül az Atya szíve tárul fel előttünk.
„De mostantól fogva ismeritek őt, és látjátok.” – mondja Jézus. Mit jelent ez számunkra? Hogy a hit nem pusztán elméleti tudás, hanem élő kapcsolat. Ha ismerjük Jézust, ha elmélyülünk az Ő szavaiban, ha követjük életpéldáját, akkor valóban megismerjük Istent, aki nem rejtőzködik, hanem jelen van. Az Atyát nem kell keresni a világ zajában, mert ott van mindenütt, ahol Jézus él bennünk.
Ez az ige arra hív, hogy tekintetünket Jézusra szegezzük. Ne elvont fogalmakban gondolkodjunk Istenről, hanem Krisztus arcát szemlélve ismerjük meg az Atya jóságát, irgalmát, igazságát. Amikor Jézus megbocsátott, az Atya bocsátott meg. Amikor Jézus gyógyított, az Atya könyörült. Amikor Jézus a kereszten önmagát adta értünk, ott az Atya szeretete mutatkozott meg a legteljesebben.
A keresztény élet tehát nem más, mint egyre mélyebb találkozás Jézussal – és általa az Atyával. E találkozásból születik meg a bizalom, a hit, a béke és az a bizonyosság, hogy nem vagyunk egyedül.
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda