Abban az időben odajött Jézushoz néhány ember, s azokról a galileaiakról hozott hírt, akiknek vérét Pilátus az áldozat vérével vegyítette.
Erre Jézus megjegyezte: „Azt hiszitek, hogy ezek a galileaiak bűnösebbek voltak, mint a többi galileai, azért, hogy így jártak? Mondom nektek: nem! De ha nem tartotok bűnbánatot, épp úgy elvesztek ti is mindnyájan. Vagy azt gondoljátok, hogy az a tizennyolc ember, akire rádőlt Siloámban a torony és megölte őket, bűnösebbek voltak a Jeruzsálemben élő többi embernél? Mondom nektek: nem! De ha nem tartotok bűnbánatot, épp úgy elvesztek ti is mindnyájan.”
Aztán egy példabeszédet mondott. „Egy embernek fügefa volt a szőlőjében. Kiment, gyümölcsöt keresett rajta, de nem talált. Erre így szólt vincellérjéhez: Idejárok három év óta, hogy gyümölcsöt keressek ezen a fügefán, de nem találok. Vágd ki! Miért foglalja itt a helyet? De az így válaszolt: Uram, hagyd meg még az idén. Körülásom és megtrágyázom, hátha terem majd jövőre? Ha mégsem, akkor kivághatod.”
Lukács Evangéliuma 13, 1-9
A kérdés, hogy vajon a galileaiak bűnösebbek voltak-e, mint társaik, azért, mert balsorsuk érte őket, egy mélyebb filozófiai és vallási kérdést vet fel. Az emberek gyakran keresik az ok-okozati összefüggéseket a szenvedés és a bűn között. Úgy gondolják, hogy ha valakit sújt a sors, annak valamilyen erkölcsi, bűnös háttere kell legyen.
Az idézet, amely azt hangsúlyozza, hogy „nem”, éppen ezen az előítéleten lép túl. Megemlíti, hogy az emberi szenvedés nem feltétlenül a bűn következménye. Az élet kiszámíthatatlansága és az emberi történések összetettsége arra tanít, hogy ne hozzunk elhamarkodott ítéleteket. A galileaiak esetében sem szabad automatikusan feltételezni, hogy bűneik miatt érte őket balsors.
Ez a gondolat arra ösztönöz, hogy mélyebb empátiával és megértéssel közelítsünk az emberekhez, különösen azokhoz, akik nehéz helyzetben vannak. Ahelyett, hogy bűnösséget vagy hibákat keresnénk, inkább a támogatás és segítségnyújtás fontosságát kell előtérbe helyeznünk.
Az emberi létezés tele van rejtélyekkel és olyan eseményekkel, amelyek nem mindig illenek bele az egyszerű ok-okozati összefüggésekbe. Ezért fontos, hogy nyitott szívvel és ítélkezés nélkül viszonyuljunk embertársainkhoz.
A vincellér közbenjár a gazdánál, hogy ne vágja ki az eredménytelen fát, hanem adjon neki még egy esélyt a növekedésre és termésre.
Ez a példázat mély üzenetet hordoz: Isten türelmét és irgalmát mutatja be, amely teret ad a megtérésre és a megújulásra. De ugyanakkor figyelmeztetés is, mert az idő nem végtelen – a kegyelem ideje lejárhat, ha nem élünk vele.
Ez az idézet valóban jól illik a halogatott feladatokra és a fontossági sorrend újragondolására. Ahogyan a vincellér időt kér, hogy még egyszer megpróbálja gondozni a fát, úgy néha nekünk is új esélyt kell adnunk bizonyos terveinknek – vagy épp eldöntenünk, hogy érdemes-e tovább foglalkozni velük.
Ha vannak elhalasztott projektjeid, talán érdemes feltenni a kérdést:
Melyik az, amelyik valóban gyümölcsöt hozhat, ha még dolgozol rajta?
Melyik az, amelyik csak visszatart, és inkább el kellene engedni?
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda