Jézus egyszer így korholta a farizeusokat:
Jaj, nektek, képmutató írástudók és farizeusok! Elzárjátok a mennyek országába vezető utat az emberek elől. Ti magatok nem mentek be oda, és azokat sem engeditek odajutni, akik be szeretnének menni.
Jaj, nektek, képmutató írástudók és farizeusok! Tengert és szárazföldet bejártok, hogy egyetlen pogányt megtérítsetek, és ha megtért, a kárhozat fiává teszitek, kétszerte inkább, mint magatokat.
Jaj, nektek, vak vezetők! Azt mondjátok: „Ha valaki a templomra esküszik, az semmi; ha azonban a templom aranyára esküszik, az kötelez.”
Ti, esztelenek és vakok! Hát mi nagyobb: az arany vagy a templom, amely megszenteli az aranyat?
– Továbbá azt mondjátok: „Ha valaki az oltárra esküszik, az semmi, de ha a rajta lévő áldozati ajándékra esküszik, az kötelez.”
– Ti, vakok! Hát mi nagyobb: az áldozati ajándék vagy az oltár, amely megszenteli az ajándékot? Aki tehát az oltárra esküszik, az esküszik az oltárra és mindarra, ami rajta van. Aki a templomra esküszik, az esküszik a templomra és arra, aki ott lakik. Végül aki az égre esküszik, az az Isten trónjára esküszik és arra, aki a trónon ül.
Máté Evangéliuma 23, 13-22
Jézus jaj-ai összhangban vannak a nyolc boldogsággal (Mt 6). Ott a különböző hiányokban szenvedőknek ígért boldogságot, itt a farizeusokat és írástudókat állítja pellengérre. Képmutatóknak nevezi őket, mert visszaélnek felelősségükkel. Itt azonban azzal magyarázza ezt meg, hogy nem fogadták el Jézus tanítását.
A jaj-okban kifejeződik a zsidó rabbik Tóra értelmezése, amelyben könnyű és nehéz szabályokat fogalmaznak meg. A címzettek azoban visszaéltek tudásukkal és hatalmukkal, és saját érdekük szerint alkalmazták a Tóra bizonyos értelmezéseit.
A templomi adományt kijátszották az áldozati adomány címén, és az oltárnál fontosabbnak tartották az adományra tett esküt. Pedig az áldozati oltár fontosabb Isten szempontjából, a közösség szempontjából, mint az adomány. Ilyen aljas taktikákkal játszották ki a Templom és az oltár fentartására szánt adományokat.
Jézus úgy beszél, mint aki ismeri a farizeusok és írástudók által gyakorolt csalási praktikákat. Pontosan rámutatott azokra a visszaélésekre, amelyeket belső körökben követtek el. Így nyilvánvaló, hogy nem az emberek és a Templom javát keresték.
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda