Egy alkalommal a farizeusok és írástudók így szóltak Jézushoz: 
„János tanítványai gyakran böjtölnek és imádkoznak, és ugyanígy a farizeusok tanítványai is; a tieid azonban csak esznek-isznak.” Jézus így felelt nekik:
„Csak nem foghatjátok böjtre a násznépet, amíg vele van a vőlegény? Eljön az idő, amikor elviszik a vőlegényt: akkor majd böjtölnek.”
Példabeszédet is mondott nekik: „Senki sem hasít ki új ruhából foltot, hogy ócska ruhára tegye. Hiszen így az újat is elszakítja, és az ócska ruhára sem illik az új folt. Senki sem tölt új bort régi tömlőkbe, mert az új bor szétszakítja a tömlőket; a bor kiömlik, és a tömlők is tönkremennek. Az új bor új tömlőbe való: akkor mindkettő megmarad.
Aki óbort iszik, nem kívánja az újat, mert azt mondja: »Jobb az óbor.«”
Lukács Evangéliuma 5, 33-39
A farizeusok és írástudók tapintatosságáról vall az a tény, hogy nem Jézus böjti szokásai felől érdeklődnek, hanem a tanítványokéról. Azt nehezményezik Neki, hogy a tanítványai nem böjtölnek. Abban a korban azonban csak nagy nemzeti katasztrófák, vagy ünnepek alkalmával böjtöltek. Nem volt bevált szokás a böjtölés, tehát nem volt kötelező gyakorlat.
Jézus a vőlegény és a lakodalom példájával érvel. A lakodalom nem alkalmas esemény a böjtölésre. Mindennek megvan az ideje, mondja a Prédikátor könyve. Ugyanakkor a régit senki sem cseréli fel az újjal, amely ismeretlen, amely eltér a szokásostól, a megszokottól. Jézus tanításának újdonsága sem hatott egyformán mindenkire.
Egyeseket megbotránkoztatott, szinte fellázított, másokat élettel töltötte el. Az emberek nehezen mozdulnak ki a megszokott életkörülményeikből, és ha megteszik, akkor valami nagy hatással kell legyen az életükre.
Jézus élete és tanítása sokakat kimozdított a megszokott kerékvágásból, mert más távlatból közelítette meg az élet fontos kérdéseit.
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda