Abban az időben Jézus elment Názáretbe, ahol (egykor) nevelkedett. Szokása szerint bement szombaton a zsinagógába, és olvasásra jelentkezett. 
Izajás próféta könyvét adták oda neki. Szétbontotta a tekercset, és éppen arra a helyre talált, ahol ez volt írva: „Az Úr Lelke van rajtam. Fölkent engem és elküldött, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, s hirdessem a foglyoknak a szabadulást, a vakoknak a látást, hogy szabaddá tegyem az elnyomottakat, és hirdessem: elérkezett az Úr esztendeje.”
Összetekerte az írást, átadta a szolgának, és leült. A zsinagógában minden szem rászegeződött. Ő pedig elkezdte beszédét: „Ma beteljesedett az írás, amelyet az imént hallottatok.” Mindenki helyeselt neki, és csodálkozott a fönséges szavakon, amelyek ajkáról fakadtak. „De hát nem József fia ez?” – kérdezgették.
Ekkor így szólt hozzájuk: „Biztosan ezt a mondást szegezitek majd nekem: »Orvos, gyógyítsd önmagadat!« A nagy tetteket, amelyeket – mint hallottuk – Kafarnaumban végbevittél, tedd meg a hazádban is!” Majd így folytatta:
„Bizony, mondom nektek, hogy egy próféta sem kedves a maga hazájában. Igazán mondom nektek, sok özvegy élt Izraelben Illés idejében, amikor az ég három évre és hat hónapra bezárult, úgyhogy nagy éhínség támadt az egész földön. De közülük egyikhez sem kapott Illés küldetést, csak a szidoni Cáreftában élő özvegyasszonyhoz. Ugyanígy Elizeus próféta korában is sok leprás élt Izraelben, s egyikük sem tisztult meg, csak a szíriai Námán.”
Ezt hallva, a zsinagógában mind haragra gerjedtek. Felugrottak, kiűzték őt a városon kívülre, és fölvezették arra a hegyre, amelyen városuk épült, a szakadék szélére, hogy letaszítsák. De ő áthaladt közöttük, és eltávozott.
Lukács Evangéliuma 4, 16-30
Nyilvános működésének elején Jézus elsősorban a názáretiekhez fordul. A felolvasott ószövetségi prófécia az Ő személyében teljesedett be. Nem tudták ezt Tőle elfogadni, mert a saját előítéleteik rabságában éltek. Az előző ismereteik alapján ítélték meg Jézus személyét. Őszintén kimondják magukból azt, amit kifogásolnak személyével kapcsolatosan. Nem a tisztes nevén szólítják, hanem csak odamondják Neki, hogy Józsefnek a fia.
Biztosan hallottak a kafarnaumi csodáiról, de nem mondták ki azt, amit gondoltak, ezért felfedte előttük titkos gondolataikat. Ez még jobban felhergelte őket, mert nem egy ilyen reakciót vártak el részéről.
Az ellenvetésként felhozott ószövetségi példák arra a reflexszerű elutasításra utalnak, amelyeket korábban a próféták is megtapasztaltak saját életükben. A hit csak akkor működik, ha megfelelő fogadtatásban részesül. Ebben ez esetben nem tudott megfelelő módon működni, mert az előítéletek megakadályozták azt.
Az ellenállás annyira elfajul, hogy Jézus életére akarnak törni. És ebben a helyzetben derül ki, hogy még erre is képtelenek, mert nem tudják kivel állnak szemben.
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda