Jézus így tanított az utolsó vacsorán:
„Amint engem szeret az Atya, úgy szeretlek én is titeket. Maradjatok meg az én szeretetemben!
Ha megtartjátok parancsaimat, megmaradtok szeretetemben, ahogy én is megtartottam Atyám parancsait, és megmaradok az ő szeretetében.
Ezeket azért mondtam nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek, és örömötök ezzel teljes legyen.
Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket! Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint annak, aki életét adja barátaiért. Ti barátaim vagytok, ha megteszitek, amit parancsolok nektek. Nem mondalak titeket többé szolgának, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura.
Barátaimnak mondalak benneteket, mert mindazt, amit hallottam Atyámtól, tudtul adtam nektek.
Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket; és arra rendeltelek, hogy elmenjetek és gyümölcsöt hozzatok: maradandó gyümölcsöt. Bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek.
Azt parancsolom nektek, hogy szeressétek egymást!”
János Evangéliuma 15,9-17
,,Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket” (Jn 15, 16), egy erőteljes és mély jelentéssel bíró kijelentés, amely számos kontextusban értelmezhető. Leggyakrabban ez a bibliai idézet János evangéliumából származik, ahol Jézus mondja tanítványainak. Az idézet jelentése és alkalmazása azonban túlmutat a vallási kereteken, és számos élethelyzetben releváns lehet.
János evangéliumának 15 fejezetében Jézus arról beszél tanítványainak, hogy ő választotta ki őket missziójukra, nem pedig fordítva. Ez a kijelentés hangsúlyozza a hívők és az isteni hatalom kapcsolatát, amelyben az isteni kegyelem és elhívás elsődleges szerepet játszik. Jézus ezzel az idézettel emlékezteti tanítványait arra, hogy az ő kiválasztásuk nem saját döntésük eredménye, hanem az isteni szándék és akarat következménye.
Az isteni elhívás gondolata fontos teológiai alapelv a kereszténységben. Ez az elv azt sugallja, hogy Isten már a kezdetektől fogva kiválasztja azokat, akiket különleges célokra szán. Ez a gondolat különösen megerősíti a hívők hitét és elkötelezettségét, hiszen tudják, hogy választásuk és küldetésük Isten akaratából fakad.
Az idézet másik fontos üzenete a tanítványok felelősségének hangsúlyozása. Jézus emlékezteti őket, hogy mivel ő választotta ki őket, elvárja tőlük, hogy hűségesen teljesítsék küldetésüket. Ez a felelősség nemcsak a tanítványokra vonatkozik, hanem minden hívőre, akik érezhetik, hogy Isten különleges feladatra hívta el őket.
Bár az idézet eredetileg vallási kontextusban hangzik el, jelentése és tanulságai szélesebb körben is alkalmazhatók. Az idézet arra emlékeztet bennünket, hogy életünkben sokszor nem mi választjuk ki az utunkat, hanem az élet különböző erői és körülményei alakítják azt.
A vezetők gyakran idézhetik ezt a mondást annak hangsúlyozására, hogy pozíciójukat nem saját érdemeiknek köszönhetik, hanem egy nagyobb terv részeként kapták. Ez a szemlélet segíthet a vezetőknek alázatosabbá válni és felelősségteljesebben végezni munkájukat, hiszen tudják, hogy nem önmagukért, hanem egy nagyobb közösség szolgálatáért lettek kiválasztva.
Az idézet emlékeztethet bennünket arra is, hogy az életben adódó kihívások és lehetőségek nem mindig a mi választásaink eredményei. Néha az élet hozza elénk azokat a lehetőségeket, amelyekkel élnünk kell, és amelyekre fel kell készülnünk. Ez a szemlélet segíthet abban, hogy elfogadóbbak legyünk a sorsunkkal és bátrabban nézzünk szembe a kihívásokkal.
A ,,nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket” (Jn 15, 16) idézet mély és többértelmű jelentéssel bír, amely különböző kontextusokban értelmezhető. Legyen szó vallási, vezetői vagy mindennapi élethelyzetről, az idézet arra emlékeztet bennünket, hogy életünk számos aspektusa nem a mi választásunk eredménye, hanem egy nagyobb terv része. Ez az idézet inspirálhat bennünket arra, hogy felelősségteljesebben és alázatosabban éljük életünket, elfogadva és beteljesítve azt a szerepet, amelyet kaptunk.
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda