Abban az időben néhány farizeus jött Jézushoz, és figyelmeztették: „Sietve távozzál innen! Heródes meg akar ölni.”
De ő ezt válaszolta: „Menjetek, mondjátok meg annak a rókának: Íme, ördögöket űzök, és gyógyítok ma és holnap; csak harmadnapra fejezem be. De ma, holnap és holnapután tovább kell járnom utamat, mert nem veszhet el próféta Jeruzsálemen kívül.
Jeruzsálem, Jeruzsálem, te megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, akiket hozzád küldtek. Hányszor akartam egybegyűjteni fiaidat, mint ahogy a tyúk szárnya alá gyűjti csibéit, de te nem akartad. Meglátjátok, elhagyott lesz házatok. Mondom nektek: Nem láttok engem mindaddig, amíg el nem jön az az idő, amikor így kiáltoztok: »Áldott, aki jön az Úr nevében!«”
Lukács Evangéliuma 13,31-35
Heródes politikai ellenfelet látott Jézusban. Valószínű a farizeusok közül néhányan szimpatizáltak Jézussal. Jézus nem ijed meg a közeledő veszélytől, hanem megsiratja a népet, amely nem ismerte fel személyében a közeledő Messiást.
Nem foglalkozik a veszélyekkel, hanem programszerűen folytatja küldetését. Ebben még egy király sem képes megakadályozni Őt. Azonban szóvá teszi, hogy Jeruzsálemben sok prófétának kellett meghalnia, mert a vezetőknek nem tetszett a jövendölésük.
Istent egy anyatyúkhoz hasonlítja, aki maga köré tereli fiókáit. Jézus megjövendöli virágvasárnapi dicsőséges bevonulását Jeruzsálembe. Ezzel kezdődik el szenvedésének a története.
Visszavonhatatlanul magára haragítja a város vezetőségét.
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda