A hegyi beszédben Jézus így szólt tanítványaihoz:
„Nem mindaz, aki azt mondja nekem: Uram, Uram! – jut be a mennyek országába, hanem csak az, aki teljesíti mennyei Atyám akaratát.
Aki hallgatja tanításomat, és tettekre is váltja, hasonlít a bölcs emberhez, aki házát sziklára építette.
Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvöltött a szél és rázúdult a házra, de az nem dőlt össze, mert sziklára épült.
Mindaz pedig, aki hallgatja ugyan tanításomat, de tettekre nem váltja, hasonlít a balga emberhez, aki házát homokra építette. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvöltött a szél és rázúdult a házra. Az összedőlt, és nagy romhalmaz lett belőle.”
Máté Evangéliuma 7, 21.24-27
Jézus hegyi beszéde Isten országának az alkotmányát képezi. Először is az imádságról beszél, amely csak akkor igazi, ha átjárja életünk gyakorlati oldalát is. Sokan csak bizonyos szövegek ismételgetését látják az imádságban. Számukra az ima egy varázsige, amellyel még jobban megteremthetik maguk számára a kényelmes atmoszférát. Bizonyos varázsszavak ismételgetése, de tartalom nélkül. Jézus az ilyeneket figyelmezteti, hogy mivel csak a szavak sorrendjének pontos betartására, illetve a kérés fontosságára figyelnek, nem biztos, hogy meghallgatásra találnak. Az imában is önmaguk beteljesedését, kéréseik meghallgatását keresik.
Isten igéjét sem elég egyszerűen hallgatni, tanulmányozni, hanem tettekre kell váltani. Isten igéje, Jézus szavai megalapozhatják életünket. Rajtunk is múlik, hogyan kamatoztatjuk életünkben a tanultakat. Lehet, hogy nem is élünk ezzel a lehetőséggel, de legalább tudatosan döntsünk mellette, vagy ellene.
Ft. Ráduly István Zsolt, Kőhalom