Amikor Péter apostol megvallotta, hogy Jézus a Messiás, akkor az Úr így szólt a tanítványokhoz:
„Az Emberfiának sokat kell szenvednie: a vének, a főpapok és az írástudók elutasítják, megölik, de harmadnapra feltámad.”
Majd így szólt mindnyájukhoz: „Aki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl mindennap a keresztjét, és úgy kövessen engem! Mert aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt. De aki elveszíti életét énmiattam, megmenti azt.
Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, önmagát azonban elveszíti, és romlásba dönti?”
Lukács Evangéliuma 9, 22-25
Az önmegtagadás, ahogyan Jézus tanítja, nem csupán világi örömök és vágyak elhagyását jelenti, hanem az egocentrikus életmód elutasítását is. Az önmegtagadás a Krisztus iránti alázat és odaadás kifejezése, amely arra ösztönöz minket, hogy életünket ne önző módon, hanem mások szolgálatában éljük. Jézus példája, aki teljesen önzetlenül adta életét az emberiségért, a legmagasabb foka ennek az önmegtagadásnak.
A kereszt felvétele a mindennapokban azt jelenti, hogy vállaljuk a keresztény élettel járó kihívásokat, nehézségeket és szenvedéseket. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a Jézus korában a kereszt a legszörnyűbb kivégzőeszköz volt, amely a legnagyobb szenvedést és szégyent jelentette. Jézus arra buzdít bennünket, hogy kövessük őt még akkor is, ha ez szenvedéssel és áldozatokkal jár. Ez a tanítás emlékeztet minket arra, hogy a kereszténység nem mindig könnyű út, de a hitünk és odaadásunk erősíthet bennünket a nehéz időkben.
A Jézus követése által elérhető eredmények közé tartozik az örök élet ígérete és a belső béke megtapasztalása. Az önmegtagadás és a mindennapi kereszt felvétele révén közelebb kerülhetünk Istenhez és teljesebb életet élhetünk. A Krisztus követése átalakítja az emberi szívet, és lehetőséget ad arra, hogy szeretettel és együttérzéssel forduljunk embertársaink felé.
A keresztény történelem tele van olyan személyekkel, akik példát mutattak az önmegtagadás és az önfeláldozás terén. Szent Ferenc, aki lemondott minden vagyonáról és kényelméről, hogy a szegényeket és a betegeket szolgálja, vagy Teréz anya, aki életét a legszegényebbek és legelesettebbek gondozásának szentelte, mindannyian mélyen megértették és megélték Jézus tanításait.
A modern világban, ahol az önzés és a materializmus gyakran előtérbe kerül, Jézus tanítása az önmegtagadásról és az önfeláldozásról különösen fontos és aktuális. Az igazi boldogság és megelégedettség nem az anyagi javakban, hanem a mások szolgálatában és a belső béke megtalálásában rejlik.
Az önmegtagadás nem azt jelenti, hogy elutasítjuk az élet örömeit, hanem azt, hogy felismerjük, mi az igazán értékes és fontos az életben. Az önfeláldozás pedig nem pusztán a szenvedés vállalása, hanem a szeretet és együttérzés legmagasabb kifejezése.
Az önmegtagadás és az önfeláldozás gyakorlati megvalósítása a mindennapi életünkben számos formát ölthet. Az önkéntesség, a jótékonykodás, a mások segítése és támogatása mind olyan cselekedetek, amelyek révén kifejezhetjük keresztény hitünket. Az imádság és a meditáció szintén segíthetnek abban, hogy közelebb kerüljünk Istenhez és megértsük az önmegtagadás mélyebb jelentését.
Jézus tanítása, miszerint ,,aki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl mindennap a keresztjét, és úgy kövessen engem!” (Lk 9, 23), örök érvényű üzenetet hordoz az önmegtagadás és az önfeláldozás fontosságáról. E tanítás mindannyiunkat arra hív, hogy életünket ne önző módon, hanem önzetlenül és szeretettel telve éljük, követve Krisztus példáját a mindennapokban. Ezáltal nemcsak saját életünket tehetjük gazdagabbá és értelmesebbé, hanem mások számára is áldást hozhatunk.
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda