Egy alkalommal Jeruzsálemből írástudók jöttek (Kafarnaumba), és azt híresztelték Jézusról: „Belzebub szállta meg”, és: „A gonosz lelkek fejedelmének segítségével űzi ki az ördögöket.”
Ám ő magához hívta őket, és példabeszédekben szólt hozzájuk: „Hogyan űzhetné ki a sátán a sátánt? Ha egy ország meghasonlik önmagával, az az ország nem maradhat fenn. Ha egy család meghasonlik önmagával, az a család nem maradhat fenn. Ha a sátán önmaga ellen támad és meghasonlik önmagával, akkor nem maradhat fenn, hanem elpusztul. Az erősnek házába nem törhet be senki, és nem ragadhatja el a holmiját, hacsak előbb meg nem kötözi az erőset; így viszont már kirabolhatja a házát.
Bizony, mondom nektek, hogy az emberek fiainak minden bűnt megbocsátanak, és minden káromlást, bárhogyan is káromkodnak. De aki a Szentlelket káromolja, az soha nem nyer bocsánatot, azt örökös bűn terheli.” (Azért mondta mindezt Jézus), mert azt terjesztették: „Megszállta a tisztátalan lélek.”
Márk Evangéliuma 3, 22-30
Jézus soha nem ijedt meg az igazságtalan vádak miatt, hanem mindig előrelátó és nyitott volt a vitás kérdések megoldásában. Bár ellenfelei gyakran titokban vádolták meg Őt, mégis tudott a háttérnyomásról, a fenyegetőzésekről. Amikor azzal vádolták meg, hogy cimborál az ördöggel, akkor egy logikus hasonlattal fejtette ki ellenérveit. Nincs az a hatalom, amely önmaga ellen szövetkezik, hiszen akkor önmagát semmisíti meg. Az ördög nem szállhat szembe önmagával, hiszen akkor veszélybe sodorja hatalmát, befolyását. Ez az állítás nem állja meg a helyét, hiszen Jézus pontosan az ördög uralmának felszámolására jött el a világba.
Ugyanakkor kifejti, hogy minden bűn bocsánatot nyer, de a Szentlélek elleni bűnök olyan súlyos következményekkel járnak, hogy senki sem lehet kivétel alóluk. Aki a megismert igazság ellen tusakodik, ellenkezik, az önmagával kerül ellentétbe, ezért nincs esélye a megtérésre, a változásra.
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda