Jézus így beszélt tanítványaihoz második eljöveteléről: 
„Mint ahogy Noé korában történt, úgy lesz az Emberfia napjaiban is. Ettek, ittak, házasodtak, férjhez mentek addig a napig, amíg Noé be nem szállt a bárkába. Akkor jött a vízözön, és elpusztította valamennyit. Ugyanígy történt Lót napjaiban is. Ettek és ittak, adtak és vettek, ültettek és építettek.
De amelyik napon Lót elhagyta Szodomát, kénköves tűzeső hullott az égből, és elpusztította valamennyit. Ugyanígy lesz azon a napon is, amikor az Emberfia megjelenik. Aki abban az órában a háztetőn tartózkodik, és holmija van lenn a házban, le ne jöjjön érte, hogy elvigye! Aki a mezőn lesz, haza ne jöjjön! Emlékezzetek Lót feleségére! Aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt; aki pedig elveszíti, megmenti azt az (örök) életre.
Mondom nektek; azon az éjszakán ketten lesznek egy fekvőhelyen; az egyiket felveszik, a másikat otthagyják. Két asszony együtt őröl; az egyiket felveszik, a másikat otthagyják. Ketten lesznek a mezőn; az egyiket felveszik, a másikat otthagyják.”
A tanítványok megkérdezték: „Hol lesz ez, Uram?” Azt felelte: „Ahol a holttest van, odagyűlnek a sasok.”
Lukács Evangéliuma 17, 26-37
Jézus a történelmi misszióra akarta felkészíteni követőit. Az evangéliumot nem mindenki fogadja be szívesen, számolni kell a világ szellemével.
A keresztények a világban élnek, de nem a világnak. Sajátos missziójuk van, mert a küldetést Jézustól kapták. Az elutasítás nem adhat okot a missziós munka elakadására, hanem új lendületet kell biztosítson számára.
A korábbi életére visszatekintő ember analógiája Lót felesége, aki nem tudott elszakadni korábbi életétől, hanem felemásan távolodott el a pusztulás helyéről, Szodomáról. Nem tudta feldolgozni, hogy Istenért el kell hagynia otthonát, barátait, ismerőseit. Ez okozta a halálát.
A tanítvány bátran szembe kell néznie a kor szellemével, és nem szabad szárnyszegetten járnia, hanem fel kell vállalnia a saját keresztjét és azokat a kihívásokat, amelyeket gyakran Isten ébreszt fel életében.
Isten mindenkit magához akar vonzani, de senkitől sem veszi el a döntés szabadságát.
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda