Egy szombati napon Jézus betért a kafarnaumi zsinagógába. Volt ott egy fél kezére béna ember. A farizeusok figyelték Jézust, vajon meggyógyítja-e szombaton. Vádaskodni akartak ugyanis ellene.
Jézus felszólította a béna kezű embert: „Állj ide középre!” Aztán megkérdezte a körülállókat: „Szabad-e szombaton jót vagy rosszat tenni, életet menteni vagy veszni hagyni?” Ők azonban hallgattak.
Erre Jézus szívük keménységén elszomorodva haragosan végignézett rajtuk, aztán így szólt az emberhez: „Nyújtsd ki a kezedet!” A beteg kinyújtotta kezét, és meggyógyult.
Erre a farizeusok kimentek, és tanakodni kezdtek a Heródes-pártiakkal, hogy miként okozhatnák Jézus vesztét.
Márk Evangéliuma 3,1-6
Aztán megkérdezte őket: „Szabad szombaton jót vagy rosszat tenni, életet megmenteni vagy veszni hagyni?” Hallgattak. (Mk 3,4) Ez az igevers Jézus egyik kérdése a farizeusokhoz, amely rávilágít a törvény szelleme és betűje közötti különbségre. Jézus nem a szombat törvényének eltörlésére törekedett, hanem annak helyes megértésére. A kérdés célja, hogy megmutassa: a szombat Isten kegyelmének és az emberek javának napja, nem pedig a merev szabályoké.
Jézus a szombat valódi értelmét hangsúlyozza: a szeretet és az irgalom gyakorlása mindenek felett áll. Ez az igevers arra hív, hogy ne ragadjunk le a külsőségek vagy előírások szigorú betartásánál, hanem a cselekedeteink mögötti szándékot vizsgáljuk. Az életmentés, a jóság, és a másik ember szolgálata mindig Isten akaratával összhangban van, még akkor is, ha ez néha úgy tűnik, hogy ellentmond a szabályoknak.
Ez az elmélkedés arra is buzdíthat, hogy saját életünkben is tegyünk fel hasonló kérdéseket: Mi a helyes egy adott helyzetben? Hogyan mutathatok irgalmat és szeretetet mások felé? A törvény célja nem az, hogy az emberi jóságot korlátozza, hanem hogy Isten szeretetére és igazságosságára irányítsa a figyelmünket. Jézus példája arra tanít, hogy a szombat – és minden nap – Isten iránti szeretetünkről és az emberek iránti jótetteinkről szóljon.
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda