Amikor Jézus látta, hogy nagy tömeg veszi körül, meghagyta tanítványainak, hogy hajózzanak át a Genezáreti-tó túlsó partjára.
Ekkor egy írástudó lépett hozzá, és így szólította meg: „Mester, követlek téged, bárhová mégy.” Jézus figyelmeztette: „A rókáknak odújuk van, az ég madarainak fészkük, de az Emberfiának nincs hová lehajtania fejét.”
Egy másik tanítványa pedig ezt kérte tőle: „Uram, engedd meg, hogy előbb elmenjek, és eltemessem apámat.” Jézus azonban így válaszolt: „Kövess engem, és hagyd a holtakra, hogy eltemessék halottaikat!”
Máté Evangéliuma 8,18-22
Jézus szavai – „A rókáknak odújuk van, az ég madarainak fészkük, de az Emberfiának nincs hová lehajtania fejét” (Mt 8, 20) – mély és gondolatébresztő jelentéssel bírnak. Ezek az evangéliumokban, konkrétan Máté és Lukács könyvében találhatóak (Mt 8, 20, Lk 9, 58). E szavak kifejezik Jézus földi életének egyszerűségét, a világi javakról való lemondását, és azt a hivatástudatot, amely életének minden területét átszőtte.
Jézus ezzel a kijelentéssel gyakran azokhoz szólt, akik követték őt vagy tanítványaivá akartak válni. A mondat célja az volt, hogy megmutassa: az ő követése nem könnyű út. Nem ígért kényelmet vagy biztonságot, sőt, gyakran éppen az ellenkezőjét – az önfeláldozás, a bizonytalanság és a lemondás útját. Ez a tanítás különösen fontos volt akkoriban, amikor sokan politikai vezetőt vagy anyagi jólétet hozó Messiást vártak. Jézus azonban nyilvánvalóvá tette, hogy az ő küldetése spirituális, nem pedig világi.
A rókák és a madarak olyan lények, amelyek rendelkeznek állandó menedékkel, ahol megpihenhetnek. Ezzel szemben Jézus, az „Emberfia”, a vándorlás, a hajléktalanság állapotát testesíti meg. Ez nem csupán fizikai értelemben vett hajléktalanságot jelent, hanem szimbolikus utalás arra, hogy az ő otthona nem ezen a világon van. Küldetése mennyei célokat szolgált, és az e világi kötöttségek, mint a vagyon vagy a stabilitás, nem tartották vissza.
Jézus szavai ma is relevánsak, különösen egy olyan világban, ahol a siker és a biztonság gyakran az anyagi javakban és a státuszban mérhető. Jézus példája emlékeztet arra, hogy az élet lényege nem a birtoklásban, hanem a szolgálatban, az alázatban és a magasabb célok felé való irányulásban rejlik. Arra hív, hogy ne ragaszkodjunk túlzottan a földi dolgokhoz, hanem az örökkévalóra irányítsuk figyelmünket.
„Az Emberfiának nincs hová lehajtania fejét” nem csupán egy egyszerű kijelentés Jézus életkörülményeiről, hanem mély spirituális tanítás is. Arra tanít, hogy az élet nehézségei, az anyagi bizonytalanság vagy a kényelmetlenségek nem akadályok az igaz célok elérésében, hanem éppen azok az eszközök, amelyek segítenek minket a valódi szabadság és a hit megélésében.
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda