Abban az időben Jézus a következő példabeszédet mondta tanítványainak:
A mennyek országa olyan, mint az a tíz szűz, akik vették lámpáikat, és kimentek a vőlegény elé. Öten közülük balgák voltak, öten pedig okosak. A balgák fogták a lámpásukat, de olajat nem vittek magukkal; az okosak azonban korsóikban olajat is vittek lámpásaikhoz. Késett a vőlegény, s ők mind elálmosodtak és elaludtak. Az éjszaka közepén egyszerre kiáltás hangzott: „Íme, a vőlegény! Menjetek eléje!” Erre a szüzek mindnyájan fölébredtek és felszították lámpásaikat. A balgák kérték az okosakat:
„Adjatok az olajotokból, mert lámpásaink kialvóban vannak!” Az okosak ezt válaszolták: „Nem lehet, nehogy nekünk is, nektek is kevés legyen. Inkább menjetek el a kereskedőkhöz, és vegyetek magatoknak!” Míg azok vásárolni mentek, megérkezett a vőlegény, és akik készen voltak, bementek vele a menyegzőre; az ajtó pedig bezárult. Később megérkezett a többi szűz is. Így szóltak: „Uram, Uram! Nyiss ajtót nekünk!” De ő így válaszolt: „Bizony, mondom nektek, nem ismerlek titeket!”
Virrasszatok tehát, mert nem ismeritek sem a napot, sem az órát!
Máté Evangéliuma 25, 1-13
A szüzekről szóló példabeszéd bemutatja a Messiás-várás dinamikáját. Nem elég tétlenül várni a Megváltót, hanem mécseseinket színültig kell töltsük jócselekedetekkel. A mécseshez szükséges olaj azokat a jócselekedeteket jelenti, amelyek szükségesek ahhoz, hogy méltóknak találtassunk a mennyországba való bejutásra. A szüzek a várakozó Egyházat jelképezik, amelynek tagjai különböző módon készülnek a Megváltó fogadására. Mindig megvan az a kísértés, hogy kényelmesen várjuk a vőlegényt, azaz Krisztust, akik nem sejtett órákban látogat be hozzánk. Várakozásunk csak akkor lesz eredményes, ha következetes marad, és nem fullad ki a beletörődésbe, illetve a közömbösségbe.
Jézus bármikor megérkezhet az életünkbe, ezért minden tőlünk telhetőt meg kell tegyünk, hogy Krisztushoz közeledjünk. Csak akkor fog minket is felismerni, mint jó testvéreit, mint a mennyország örököseit.
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda