Húsvétvasárnap reggel Mária Magdolna könnyezve állt Jézus sírjánál.
Amint ott sírdogált, betekintett a sziklasírba, és ahol Jézus holtteste feküdt, két, fehér ruhába öltözött angyalt látott. Ott ültek, az egyik a fejnél, a másik a lábnál.
Így szóltak hozzá: „Asszony, miért sírsz?” „Mert elvitték az én Uramat – felelte –, és nem tudom, hová tették.”
Ezzel hátrafordult, és íme, Jézus állt előtte. Nézte, de nem ismerte föl, hogy ő az.
Jézus megkérdezte: „Asszony, miért sírsz? Kit keresel?” Mária Magdolna azt hitte, hogy a kertész az, és így válaszolt: „Uram, ha te vitted el, mondd meg, hová tetted, hogy magammal vihessem.” Jézus erre megszólította: „Mária!” Mária felkiáltott: „Rabboni!” – vagyis Mester.
„Ne tartóztass! – felelte Jézus. – Még nem mentem föl az Atyához, Te most menj testvéreimhez, és vigyél hírt nekik! Fölmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez és a ti Istenetekhez.”
Mária Magdolna elsietett. Hírül vitte a tanítványoknak: „Láttam az Urat.” – És elmondta, amit az Úr üzent.
János Evangéliuma 20, 11-18
Húsvét hajnalán Mária Magdolna elsőként látogatja meg Jézus sírját. Az elmúlt napok tragikus eseményei mély nyomot hagytak a lelkében. Azt a személyt gyilkolták meg, aki visszaadta a méltóságát, és megmentette a biztos haláltól. Ennél nagyobb ajándékot senki sem adhat valakinek. Reggel azonban üresen találja Jézus sírját, valamilyen természetfeletti jelenség folytán angyalokkal találkozik, de még nem érti meg azt, amit mondanak. Lehet, hogy nem is angyalok voltak, csak fájdalmában képezelődött. Létezik az a jelenség, amikor a gyász és a fájdalom hatására az emberek hallucinálni kezdenek. Csak a feltámadt Krisztussal való találkozás győzi meg végérvényesen, hogy a szeretett jó Mester valóban feltámadt.
A beszélgetésben Jézus világosan kihangsúlyozza, hogy még nem ment el az Atyához, ezért nem sok ideje maradt a találkozásra. Külön kiemeli azt a tényt, hogy Neki különleges viszonya van az Atyával. Más a dinamikája az Ő és az Atya kapcsolatának, mint az emberekhez való viszonyulásának. Jézus útja a feltámadás után az Atyához vezet, hiszen Tőle érkezett meg, és hozzá tartozik. Ezért a Vele való találkozás minden más találkozással szemben elsőbbséget élvez.
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda