Jézus Jeruzsálembe indult. Útközben magához hívta tizenkét tanítványát, és bizalmasan közölte velük; 
„Most fölmegyünk Jeruzsálembe. Ott az Emberfiát a főpapok és írástudók kezére adják, halálra ítélik, majd kiszolgáltatják a pogányoknak, megcsúfolják, megostorozzák és keresztre feszítik, de harmadnapra feltámad.”
Ekkor odalépett hozzá a Zebedeus-fiúknak (Jakab és János apostoloknak) anyja, fiaival együtt, és leborult előtte, hogy kérjen valamit. Jézus megkérdezte tőle: „Mit kívánsz?”
Ő azt felelte: „Intézd úgy, (Uram,) hogy az én két fiam országodban melletted üljön: az egyik jobbodon, a másik pedig bal oldaladon.”
Jézus így válaszolt nekik: „Nem tudjátok, hogy mit kértek. Készek vagytok-e arra, hogy kiigyátok azt a kelyhet, amelyet nekem ki kell innom?”
„Készek vagyunk!” – felelték.
Jézus erre így folytatta: „A szenvedések kelyhét velem együtt kiisszátok majd. De hogy ki üljön mellettem jobb és bal felől, azt nem én döntöm el. Azok ülnek majd ott, akiket mennyei Atyám erre kiválasztott.”
Amikor a többi tíz (apostol) ezt meghallotta, méltatlankodni kezdett a testvérpár viselkedése miatt. Jézus magához hívta őket, és így szólt hozzájuk:
„Tudjátok, hogy a pogányoknál hogyan hatalmaskodnak a vezető emberek: akinek nagyobb a rangja, érezteti a hatalmát.
Nálatok ne így legyen! Aki köztetek nagyobb akar lenni, legyen a szolgátok! És aki első akar lenni, legyen a cselédetek! Az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon másoknak, és odaadja életét váltságul mindenkiért.”
Máté Evangéliuma 20,17-28
A tanítványok már hallották a harmadik szenvedésjövendölést – Jézus Jeruzsálembe megy meghalni. És ők? Helyeket kérnek. Nagyböjtben ez a legőszintébb tükör: Mi is tudunk imádkozni úgy, hogy közben a saját „jobboldali” és „baloldali” helyünket kérjük. A kérdés nem az, hogy kérünk-e. Hanem az: mit jelent számunkra Isten országa? Közelséget Krisztushoz – vagy rangot Krisztus mellett?
,,Ki tudjátok inni a kelyhet?”
A nagyböjt kulcsszava itt a kehely. A jobb és bal oldalról szóló kérésre Jézus nem rangsort, hanem szenvedést említ. A dicsőség útja a szenvedésen át vezet. El akarjuk kerülni a keresztet? Vagy vállaljuk a „kelyhet” – a hűséget, az önmegtagadást, a szolgáló szeretetet? „Aki nagy akar lenni köztetek, legyen a szolgátok.” Ez a mondat a nagyböjt szíve. Az önként vállalt kicsinység. A háttérben maradás. A csendes jócselekedet. Nagyböjt nem spirituális teljesítményverseny. Hanem belső átalakulás.
A legmélyebb nagyböjti csavar: A „jobb” és „bal” oldal végül a Golgotán teljesedik be. Jézus jobbján és balján nem apostolok ülnek – hanem elítéltek. A dicsőség trónja a kereszt. Nagyböjt tehát nem arról szól, hogy helyet foglaljunk Jézus mellett, hanem hogy mellette maradjunk akkor is, amikor minden összeomlik.
Uram, ne helyet adj nekünk országodban, hanem adj szívet, amely elfogadja a kelyhet. Ne rangot adj, hanem hűséget. Ne dicsőséget, hanem szeretetet.
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda