A hegyi beszédben Jézus így szólt tanítványaihoz:
„Kérjetek, és adnak nektek; keressetek, és találtok; zörgessetek, és ajtót nyitnak nektek. Mert aki kér, az kap; aki keres, az talál; aki zörget, annak ajtót nyitnak.
Kicsoda az közületek, aki fiának követ ad, amikor az kenyeret kér tőle. Vagy ha halat kér, ki ad kígyót neki? Ha tehát ti – bár rosszak vagytok – tudtok jót adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább jót ad a ti mennyei Atyátok azoknak, akik kérik őt.
Amit tehát akartok, hogy veletek tegyenek az emberek, ti is tegyétek velük! Ez ugyanis a mózesi törvény és a próféták tanítása.”
Máté Evangéliuma 7,7-12
„Amit tehát akartok, hogy veletek tegyenek az emberek, ti is tegyétek velük.” (Mt 7,12)
Van egy különös tulajdonságunk: pontosan tudjuk, hogyan szeretnénk, hogy mások bánjanak velünk. Szeretnénk, hogy megértsenek bennünket, amikor hibázunk. Hogy türelmesek legyenek, amikor fáradtak vagyunk. Hogy észrevegyenek, amikor csendben szenvedünk. Hogy ne ítéljenek el egyetlen rossz pillanat miatt.
Jézus Krisztus nem új törvényt ad, hanem a szívünkbe néz. Nem azt kérdezi: mit tesz a másik? — hanem azt: te mire vágysz? És ebből indul ki. Mert amit magunknak kívánunk, az már megmutatja, mi a szeretet. Természetesen így élünk: „Ha ő kedves, én is kedves leszek.” „Ha ő tisztel, én is tisztelem.” Jézus azonban megfordítja a sorrendet: ne válaszolj — kezdeményezz. A keresztény szeretet nem visszhang, hanem forrás. Nem a másik viselkedéséből fakad, hanem abból, hogy Isten hogyan bánik velünk nap mint nap: türelemmel, újrakezdéssel, irgalommal.
Ez az ige nem nagy hőstetteket kér, hanem apró döntéseket: meghallgatni azt is, akire nincs időnk, szelíden válaszolni, amikor igazunk lenne keménynek lenni, észrevenni azt, akit mások észre sem vesznek, megbocsátani hamarabb, mint ahogy bocsánatot kérnek.
Az aranyszabály ott kezdődik, ahol megszűnik az önigazolás. Valójában Jézus nem csak erkölcsi tanácsot ad. Meghív arra, hogy Isten módján éljünk. Isten nem várta meg, hogy az ember jó legyen — előbb szeretett. Amikor így cselekszünk, nem egyszerűen „jó emberek” leszünk, hanem Isten szeretete válik láthatóvá rajtunk keresztül.
Hogyan szeretném, hogy ma bánjanak velem az emberek? Kinek adhatnám meg ezt én először? Van-e valaki, akitől várom a jót, miközben én visszatartom?
Ima
Uram, taníts meg nem várni a szeretetre, hanem elindítani azt. Adj szemet, amely felismerjem a másik szükségét, és szívet, amely nem számol, csak ad. Hogy úgy bánjak másokkal, ahogyan Te bánsz velem. Ámen.
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda