Abban az időben Jézus ezt mondta a tömegnek: „Isten országa olyan, mint amikor az ember magot vet a földbe. 
Utána akár alszik, akár ébren van, éjjel vagy nappal, a mag kicsírázik és szárba szökken, maga sem tudja hogyan. A föld magától hoz termést: Először szárat, aztán kalászt, majd telt szemet a kalászban. Mikor pedig a termés engedi, az ember mindjárt fogja a sarlót, mert itt az aratás.”
Majd folytatta: „Mihez hasonlítsuk az Isten országát? Milyen példabeszéddel szemléltessük? Olyan, mint a mustármag, amely amikor elvetik a földbe, kisebb minden más magnál a földön. Mikor azonban elvetik, kikel és minden kerti veteménynél nagyobb lesz. Nagy ágakat hajt, úgyhogy az ég madarai az árnyékában laknak.”
Sok hasonló példabeszédben hirdette nekik az igét, mert így tudták megérteni. Példabeszéd nélkül nem szólt hozzájuk. Mikor azonban egyedül volt tanítványaival, mindent megmagyarázott nekik.
Márk Evangéliuma 4,26-34
Mk 4, 30-31
Jézus gyakran tanított példabeszédek, vagyis rövid, tanulságos történetek vagy hasonlatok segítségével, hogy az emberek könnyebben megérthessék a mélyebb lelki igazságokat. Az egyik legismertebb ilyen példabeszéd a mustármag története, amely az Isten országának természetét kívánja szemléltetni.
A mustármag abban a korban az egyik legapróbbnak számító mag volt, amelyből azonban hatalmas bokor nőtt ki. Jézus ezzel a hasonlattal arra mutat rá, hogy az Isten országa a kezdetekben kicsiny, jelentéktelennek tűnhet, de idővel megnő, és mindenkit befogadó, erős közösséggé válik. A magyar nyelvben is mondjuk: „Kicsi a bors, de erős,” hasonlóan utalva arra, hogy a látszólag jelentéktelen dolgokból is nagy eredmények származhatnak.
Az Isten országa nem feltétlenül látványos vagy hatalmas formában jelenik meg az életünkben. Sokszor egy apró, jó cselekedetben, egy kedves szóban, egy őszinte imádságban kezdődik el növekedni, akárcsak a mustármag a sötét földben. Minden kicsiny erőfeszítés, melyet Istenért vagy embertársainkért teszünk, hozzájárulhat ahhoz, hogy az Ő országa növekedjen bennünk és körülöttünk.
A magyar ember számára is ismerős az a felismerés, hogy „sok kicsi sokra megy.” Ez a példabeszéd arra bátorít, hogy ne becsüljük le a kicsiny kezdeteket. Isten hatalmat adhat a legapróbb jó magvaknak, hogy idővel bő termést hozzanak. Akárhonnan is indulunk, és bármennyire kicsinek érezzük magunkat, Isten országában mindenkinek, még a legapróbb magvaknak is helye és jelentősége van.
Az Isten országa olyan, mint a mustármag: kicsiny kezdetből hatalmas, mindent átfogó közösséggé válhat. Bízzunk abban, hogy a jó, amit teszünk, idővel gyümölcsöt terem – hiszen „ahogy vet az ember, úgy arat”. Ez a példázat hitet, reményt és kitartást ad mindazoknak, akik hűségesen munkálkodnak Isten országának növekedésén.
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda