Amikor Jézus meghallotta, hogy (Keresztelő) Jánost fogságba vetették, visszatért Galileába. 
Elhagyta Názáretet, és a tengerparti Kafarnaumban telepedett le, Zabulon és Neftali vidékén, hogy beteljesedjék, amit Izajás próféta mondott:
Zabulon földje és Neftali földje, a tenger útja, a Jordán vidéke, a pogányok Galileája: A sötétben lakó nép nagy fényt lát, és fény virrad a halál honában s árnyékában ülőkre.
Ettől kezdve Jézus tanítani kezdett. Ezt hirdette: „Térjetek meg, mert elközelgett a mennyek országa!” *
A Galileai-tenger mentén járva meglátott két testvért: Simont, akit Péternek is neveznek, és Andrást, a testvérét. Éppen hálót vetettek a tengerbe, mert halászok voltak. Így szólt hozzájuk: „Kövessetek engem, és én emberek halászává teszlek titeket!” Erre azok otthagyták hálóikat és követték őt. Amint onnan továbbment, meglátott másik két testvért is: Zebedeus fiát, Jakabot és testvérét, Jánost. Apjukkal, Zebedeussal a hálóikat javították a csónakban. Őket is elhívta. Ők is otthagyták a csónakot és az apjukat, és követték őt.
Jézus pedig bejárta egész Galileát. Tanított a zsinagógákban, hirdette a mennyek országa örömhírét, és meggyógyított a nép körében minden betegséget és minden gyötrelmet.
Máté Evangéliuma 4, 12-23
Jézus mai evangéliumi hívása egyszerű és mégis mindent felforgató:
„Kövessetek engem.” Nem magyaráz, nem győzködi a tanítványokat, nem ígér biztos jövőt vagy kényelmes életet. Csak hív. És ez a hívás olyan erővel szól, hogy Péter, András, Jakab és János azonnal otthagyják hálóikat, csónakjukat, addigi életüket.
Jézus nem a vallásos elit körében kezdi meg küldetését, hanem a Galileai-tó partján, egyszerű emberek között. Halászokat hív meg. Olyanokat, akik tudják, mit jelent várni, dolgozni, küzdeni, sikertelenül próbálkozni. És éppen nekik mondja:
„Emberek halászává teszlek titeket.”
Ez a mondat nem azt jelenti, hogy Jézus elveszi tőlük azt, amik ők voltak. Éppen ellenkezőleg: arra épít, amik voltak. A halászat tapasztalata, a türelem, a kitartás, a közös munka – mind része lesz a tanítványságnak. Jézus nem eltöröl, hanem átformál.
Ez az evangélium ma hozzánk szól. Mert Jézus ma is hív. Nem csak a papokat, szerzeteseket, hanem minden megkeresztelt embert. És a hívás ma is ugyanott hangzik el, mint akkor: a hétköznapokban. A munkánkban, a családunkban, a közösségeinkben, a fáradtságunkban és a bizonytalanságainkban.
„Emberek halászává teszlek titeket” – ez nem toborzás, nem erőszakos térítés. Ez küldetés. Azt jelenti, hogy jelenlétünkkel, életünkkel, hiteles szeretetünkkel mások számára láthatóvá tesszük Istent. Hogy nem elriasztjuk, hanem vonzzuk. Nem ítélkezünk, hanem felemelünk.
Évközi idő van. Nem nagy ünnep, nem rendkívüli alkalom. És talán éppen ezért különösen fontos ez az evangélium. Mert a keresztény élet nem csak ünnepekből áll, hanem hűségből a mindennapokban. Ott dől el, valóban követjük-e Jézust, amikor nincs látványos siker, nincs taps, csak a hálók, a csónak és a tó partja.
A tanítványok azonnal követték őt. Nem azért, mert mindent értettek, hanem mert bíztak benne. Ez a bizalom ma tőlünk is választ kér. Készek vagyunk-e kilépni a megszokottból? Készek vagyunk-e rábízni Jézusra az életünk irányát? Készek vagyunk-e vele együtt dolgozni az emberek szívéért?
A jó hír az, hogy Jézus nemcsak hív, hanem alkalmassá is tesz. Nem a mi erőnkre épít, hanem a kegyelmére. A követés útján ő formál minket „emberek halászává”.
Kérjük ma a kegyelmet, hogy meghalljuk ezt a hívást, és legyen bátorságunk válaszolni rá.
Ámen.
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda