S még csak nem is fegyver nélküli. Egyre agresszívabb. Ellentmondást nem tűrően hömpölyög az embertömeg Európa felé.
Mi meg vizsgázunk. No nem emberiességből, vagy az idegeneket befogadó türelmes keresztény szeretetből. De abból is, akár. Elsősorban azonban tartásból. Önbecsülésből. Kiderül, működnek-e még önvédelmi reflexeink. Egyáltalán vannak-e.
Amit Európa évszázadokon át (mióta leszakadt az egyház gyámkodásáról, úgynevezett „felnőtté vált”, és a saját liberális útját
járja), vagy éppen a közelmúltban főzött (lásd a közel-keleti harcokban való részvételt, kapzsiságot az olaj miatt, s az olcsó munkaerő láttán, meg az önzés, a nyugati típusú jólét és a hagyományos értékek-családmodell elvetését stb.), most megeszi.
Ha jól megnézzük, nem is földönfutó menekültek, háborúk sújtotta övezetek kárvallottjai, szenvedői mind, hanem jól manipulált, irányított, pénzelt emberek százezrei, akik tudatosan akarják ellepni az öreg kontinenst. Ha nem kellett nektek, vén Európa… gyermek, mi majd teleszüljük.
Ha kiengedtétek a szellemet a palackból, mi majd segítünk a nyakatokra nőni. Amíg ti azzal vakaróztok, hogy egyik zsebetekből zsaroljátok Görögországot, hogy a másikba visszafizesse s nektek kiárusítsa az országot, mi majd teszünk arról, hogy pár hónapon belül mint a sáskák a mezőt, ellepjünk titeket…
Amerika csak hergeli őket hátulról, a brüsszeli fejesek hozzá nem értése, akaratgyengesége és szellemi infantilizmusa már
égbekiáltó. Magyarország miniszterelnökét most is (mint a bankadónál vagy az alkotmány készítésénél) a szocik igyekeznek bűnbaknak kikiáltani, mondván (a tragikus teherautó-dráma nyomán), hogy ez az Orbán Viktor lelkén szárad…
„A kereszténység küldetése, hogy jel legyen a történelemben: számunkra senki sem idegen. Szeretnénk, ha ez hatással lenne nemcsak a vallástalanokra, hanem az iszlámhívőkre is.
Ahogy az irgalmas szamaritánusról szóló példabeszédben felháborító lehetett, hogy a zsidó hívők otthagyják hittestvérüket a bajban, ma éppúgy kíváncsian nézzük: a gazdag arab olajállamok hogyan kívánnak segíteni bajba jutott hittestvéreiknek? A katolikus egyház természetesen segíteni fog erejéhez mérten minden bajba jutott embertársunkon, Krisztus nevét sohasem elhallgatva.
Az ordo caritatis szerint a cselekvés kompetenciájában is van sorrend. Mindenkit a maga képessége, lehetősége, hatalma, kompetenciája felhatalmaz egy bizonyos cselekvésre, ott viszont cselekednie kell. A kormánynak kormányként, az egészségügyi dolgozóknak gyógyítóként, a karitászszervezeteknek segítőként.
Európa valóban tud többet segíteni: a jómódú rétegek, személyek, országok, földrészek nem élvezhetik felhőtlenül az összes javukat, miközben mások alapjavaikban szükséget szenvednek. A fejlődő országok, földrészek talpra állítása tehát nem csak önvédelem kérdése.
A segítés fő indoka nem a menekültáradattól való félelem, hanem a szeretet igénye: nem élvezhetjük nyugodt lelkiismerettel a javainkat, amíg mások borzasztó szükséget szenvednek. Nem esik jól a karácsonyi lakoma, amíg másoknak
nincs alapvető gyógyszerük, nem lehet öröm luxusautót vezetni, amíg másnak éhen hal a gyermeke.
Ma európainak lenni azt jelenti: valamilyen fokú önkéntes szegénységet, adakozó szolidaritást, csöndes visszafogottságot kell vállalni a javak élvezetében, s jobban a személyekre figyelni.”
Ez pedig azt jelenti, hogy nem tüneti kezelés kell, hanem az okok megszüntetésére való igyekezet. Hogy minden ember a saját
földrészén, otthonában találja meg boldogságát és emberhez méltó életet élhessen. Nem kizsákmányolni vagy zsarolni a másikat, hanem támogatni, hogy a jövedelem, az értékek is kiegyensúlyozott elosztásban jussanak el azokhoz, akik megdolgoznak érte.
Az olajban gazdag országokat segíteni, hogy népeik felemelkedjenek, a volt gyarmatokat gazdaságilag megsegíteni, a fegyverek helyett pedig bölcsen és a felebaráti szeretet ötletességével, határozottságával, erejével síkra szállni a rosszindulat, valamint a vallási fanatizmus ellen. Amerika erre kellene költse pénzét, és erre kellene fordítsa erőfitogtatását. Az európai ember pedig ne meghunyászkodjon, mint az üldözőbe vett nyuszi, hanem küldetéstudatából erőt merítve merjen cselekedni.
Nekünk, keresztényeknek pedig hittel és erővel szembeszállni a fanatizmussal, és felmutatni Krisztushoz tartozásunk többletét, gazdagságát, egyértelmű jeleit, amely a szeretet parancsában nyilvánul meg.
Forrás: Sebestyén Péter • Vigaszágon Jézushoz