A bíró egy ideig vonakodott, aztán mégis így szólt magában: »Noha Istentől nem félek, embertől nem tartok, de ez az özvegy annyira terhemre van, hogy igazságot szolgáltatok neki, mert a végén még nekem jön és megver.«”
Az Úr így szólt: „Hallottátok, hogy mit mond az igazságtalan bíró. Vajon Isten nem szolgáltat igazságot választottjainak, akik éjjel-nappal hozzá folyamodnak? Talán megvárakoztatja őket?
Mondom nektek, hamarosan igazságot szolgáltat nekik. Csak az a kérdés, hogy amikor az Emberfia eljön, talál-e hitet a földön?”
Lukács Evangéliuma 18,1-8
Elmélkedés – „Vajon Isten nem szolgáltat igazságot…?”Az ember szívében gyakran él a kérdés: „Miért késik az Úr? Miért engedi az igazságtalanságot?” Jézus példabeszéde azonban arra emlékeztet, hogy Isten lát bennünket – még akkor is, amikor úgy érezzük, hogy imádságunk a csendbe hull.
Az asszony állhatatossága nem azért győzi meg a bírót, mert igaz volt, hanem mert kitartó. Isten viszont nem olyan, mint a bíró. Őt nem fárassza el a könyörgésünk, nem keseríti el a panaszunk, és nem zavarja a kérésünk. Épp ellenkezőleg: a kitartó imádság által közelebb húz magához.
Az igazság, amelyet Isten ad, nem mindig úgy érkezik, ahogy várjuk. Nem mindig gyorsan, nem mindig látványosan, de mindig szeretetből. Néha úgy tűnik, mintha késne, pedig sokszor csak minket készít elő arra, hogy a szívünk alkalmas legyen befogadni azt, amit adni akar.
A példabeszéd végén Jézus kérdése bennünket vizsgál: „Talál-e hitet bennünk?”
Mert az imádság nem csupán kérés, hanem bizalom: annak a bevallása, hogy az idő nem a miénk, hanem az Úré. Az igazság nem a mi bosszúnk, hanem az Ő irgalma.
Amikor tehát éjjel-nappal hozzá folyamodunk, nem kiszolgáltatottak vagyunk, hanem gyermekek, akik Atyjuk szívébe kapaszkodnak. És aki így imádkozik, az már most részesül Isten igazságából: békében, kitartásban, Lélekben.
Uram, adj nekünk állhatatos szívet, amely nem fárad bele a reménybe, és amely bízik abban, hogy Te meghallgatsz – a Te idődben, a Te szereteted szerint. Ámen.
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda