Egy alkalommal, amikor Jézus tanított, felkiáltott egy asszony a tömegből: „Boldog a méh, mely hordozott téged, és az emlő, amely táplált!”
Erre ő így válaszolt: „És még milyen boldogok azok, akik Isten szavát hallgatják és meg is tartják!”
Lukács Evangéliuma 11, 27-28
Az idézet Jézus szolgálata közben hangzott el, amikor egy asszony a tömegből így kiáltott fel: „Boldog a méh, mely hordozott téged, és az emlő, amely táplált!” Ezzel az asszony Jézus édesanyját, Máriát dicsérte, aki ilyen kivételes fiút hozott a világra.
A mondás lényege, hogy elismeri és megáldja azt az édesanyát, aki ilyen kiváló, áldott gyermeket nevelt fel. A magyar népi gondolkodásban is gyakran visszaköszön ez a fajta elismerés: „Az alma nem esik messze a fájától.” Itt a gyermek érdemei visszahatnak a szülőre is, mintegy öregbítve annak hírnevét és boldogságát.
A bibliai történetben azonban Jézus válasza is jelentős: „Sőt, boldogok, akik hallgatják az Isten szavát, és meg is tartják!” Ez arra utal, hogy a valódi boldogság nemcsak a szülői kapcsolatból, hanem az isteni tanítások követéséből fakad.
A magyar kultúrában számos közmondás, népi mondás kifejezi a szülői büszkeség és gyermek iránti szeretet gondolatát, ilyen például: „Édesanyám, édesapám, áldjon meg az Isten!” vagy „Nincs jobb a világon, mint az anyai szó.” Ezek a mondások is hasonló tisztelettel és szeretettel viszonyulnak a családhoz, az anyasághoz.
„Boldog a méh, mely hordozott téged, és az emlő, amely táplált!” mondás az anyaság, a nevelés és a szülői áldás tiszteletének szép, emelkedett példája. Egyben arra is figyelmeztet, hogy az igazi boldogság az erényes életben, az isteni szavak meghallásában és megtartásában rejlik, ahogy azt Jézus válasza is sugallja.
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda