Jézus egyszer így korholta az írástudókat és a farizeusokat:
Jaj, nektek, képmutató írástudók és farizeusok! Tizedet adtok a mentából, a kaporból és a köményből, de elhanyagoljátok azt, ami a legfontosabb a törvényben: az igazságosságot, az irgalmat és a hűséget. Ezeket meg kell tenni, de azokat sem szabad elhanyagolni! Vak vezetők! Megszűritek a szúnyogot, de lenyelitek a tevét.
Jaj, nektek, képmutató írástudók és farizeusok! Megtisztítjátok a pohár és a tál külsejét, belül azonban tele vagytok kapzsisággal és tisztátalansággal. Vak farizeus! Tisztítsd meg előbb a pohár belsejét, akkor majd a külseje is tiszta lesz!
Máté Evangéliuma 23, 23
A törvények betűje nem önmagáért való: minden jogrendszer mögött ott húzódik az a mélyebb emberi törekvés, hogy a társadalomban igazságos, irgalmas és hűséges rendet teremtsen. Gyakran előfordul azonban, hogy a jogszabályok értelmezése vagy alkalmazása során szem elől tévesztjük ezeket az alapvető elveket. E három fogalom – igazságosság, irgalom és hűség – nemcsak a törvények szellemi gerincét alkotják, hanem az emberi együttélés legnemesebb törekvései is.
Az igazságosság a törvények lényege: azt jelenti, hogy mindenkivel méltányosan, elfogulatlanul bánunk, és a törvény előtt mindenki egyenlő. Az igazságosság nem pusztán a szabályok betartása, hanem a helyes arányok, a tisztesség és a részrehajlás nélküli cselekvés megvalósítása is. Egy igazságos társadalomban a jog nem válik elnyomás eszközévé, hanem valódi, kiegyensúlyozott rendet teremt, amelyben minden ember megtapasztalhatja a méltányosságot.
Az irgalom túlmutat a rideg jogi eljárásokon: lehetőséget teremt arra, hogy a törvény alkalmazása során figyelembe vegyük az emberi élet esendőségét, a körülményeket és a megbánás lehetőségét. Az irgalom nem gyengeség, hanem a jog nemes kiegészítője – lehetőséget ad a megbocsátásra, az újrakezdésre és az emberi méltóság helyreállítására. Az irgalmas joggyakorlás révén a társadalom nemcsak a vétségekre reagál, hanem az emberek javát is szolgálja.
A hűség azt jelenti, hogy kitartunk a jog szelleme, a közösség jóléte és az emberiesség ideáljai mellett. A törvényben megnyilvánuló hűség nem pusztán a szabályokhoz való ragaszkodás, hanem az értékekhez, ígéretekhez és az igazságosság iránti elkötelezettséghez való hűség is. A hűség erősíti a közbizalmat, és biztosítja, hogy a jog nem öncélú, hanem a közös jó szolgálatában áll.
Az igazságosság, az irgalom és a hűség nem csupán elvont fogalmak, hanem élő, cselekvő eszmék, amelyek nélkül a törvény elveszíti emberi arcát. Amikor a jogalkotásban és a jogalkalmazásban elhanyagoljuk ezeket, épp azt veszítjük el, ami a legfontosabb benne: az emberséget. Mindannyiunk felelőssége, hogy a törvény ne csak betartandó szabály legyen, hanem az igazság, az irgalom és a hűség élő forrása is.
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda