Abban az időben Keresztelő János ezt hirdette: „Aki utánam jön, hatalmasabb nálam. Arra sem vagyok méltó, hogy lehajoljak és megoldjam a saruszíját. 
Én vízzel keresztellek titeket, ő pedig Szentlélekkel keresztel majd meg benneteket!” Ezekben a napokban történt, hogy eljött Jézus a galileai Názáretből, és megkeresztelkedett Jánosnál a Jordánban.
És mindjárt, amint feljött a vízből, látta, hogy megnyílik az ég, és a Lélek, mint egy galamb, leszáll rá. Az égből pedig szózat hallatszott: „Te vagy az én szeretett Fiam, benned kedvem telik!”
Máté Evangéliuma 1, 7-11
Urunk megkeresztelkedésének ünnepe saját keresztségünkre hívja fel a figyelmet. Jézus nem szorul a bűnbánat keresztségére, de gesztusa példaértékű és nagyon motiváló. Jézus azért áll be a bűnösök sorába, hogy kifejezze együttérzését. A galamb hasonlata azért kézenfekvő, mert kapcsolatba hozhatjuk azt az Isten működésével.
Noé idejében a galamb megjelenése adta az emberek tudtára, hogy szabad a pálya, hogy a vízözön megszűnt. Isten már a teremtés óta arra törekszik, hogy kiengesztelődjön az emberiséggel. Ez a folyamat a Megváltó megjelenésével csúcsosodott ki. A Lélek leszállása nem a jánosi keresztség hatása.
Itt csak egyedül Jézus részesül a látomásban és hallja az isteni szózatot. A Lélek megjelenése nem önmagában fontos, hanem Jézusra vonatkozva, aki egyedülállóan lélekhordozó. Ezen a napon újra tudatosítjuk saját keresztségünket, és a bűnbánat által újra visszanyerjük kezdeti ártatlanságunkat.
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda