Abban az időben (Keresztelő) János ott állt két tanítványával, és mihelyt meglátta Jézust, amint közeledett, így szólt: „Nézzétek, az Isten Báránya!” 
Két tanítványa hallotta, hogy (János) ezt mondta, és követni kezdte Jézust. Amikor Jézus megfordult, s látta, hogy követik, megkérdezte: „Mit kívántok?”
Azok ezt felelték; „Rabbi – ami annyit jelent, hogy Mester –, hol laksz?”
„Jöjjetek, nézzétek meg!” – mondta nekik. Elmentek tehát vele, megnézték, hogy hol lakik, és aznap nála maradtak. Ez a tizedik óra körül volt.
A kettő közül, akik hallották ezt Jánostól és követték (Jézust), az egyik András volt, Simon Péter testvére. Ő először testvérével, Simonnal találkozott, és szólt neki: „Megtaláltuk a Messiást, vagy más szóval a Fölkentet”, és elvitte Jézushoz.
Jézus rátekintett, és így szólt hozzá: „Te Simon vagy, János fia, de Kéfásnak, azaz Péternek fognak hívni.”
János Evangéliuma 1, 35-42
Nem könnyű jó tanítványokat találni. János tanítványai azonban kíváncsiak voltak Jézus hollétére. Amikor felfedezték az isteni Mestert, akkor melléje szegődtek.
Keresztelő már röviden bemutatta Őt nekik. Jézust Isten Bárányának nevezi, aki elveszi a világ bűneit. Ez a rendkívüli bemutatás késztette őket arra, hogy kimozduljanak megszokott sablonjaikból és elhagyják az otthonukat, a tanítványság biztonságát. Egymás után ismerték meg az igazi Mestert.
Péter, András biztatására indul el Jézus felé.
Életútunkon mi is találkoztunk már olyan emberekkel, akik Jézushoz közel vezettek minket. A tanítványság akkor lesz hatékony, ha kifelé hat, másokat is elköteleződésre hív meg.
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda