Egy alkalommal így szólt Jézus a néphez: „Kihez hasonlítsam ezt a nemzedéket? 
Hasonlít a piacon tanyázó gyermekekhez, akik odakiáltják pajtásaiknak: »Furulyáztunk, de nem táncoltatok. Siránkoztunk, de nem zokogtatok.« Eljött János. Nem eszik, és nem iszik; azt mondják rá: »Ördöge van.«
Eljött az Emberfia. Eszik-iszik, és azt mondják rá: »Lám, a falánk, borissza ember, a vámosok és a bűnösök barátja!« Az Isten bölcsességét azonban művei igazolták.”
Máté Evangéliuma 11, 16-19
Az emberek gyakran alkalmatlannak látják az időt a megtérésre. Különböző okokat, felmentő körülményeket sorolnak fel, könyvelnek el saját maguknak. A leggyakrabban az időhurok csapdájába esnek. Majd holnap lesz időm…
Jézus idejében sem látták alkalmasnak az időt és a Messiás személyét sem a megváltás kezdetére.
Keresztelő Szent János esetében a túlzott szigorát hozták fel ellenérvként. Túl fakír, túl elszigetelődő, nem halad a korral, maradi stb.
Jézus esetében pedig a lazaságát kifogásolták. Túl nyitott, főleg a kétes személyek iránt, nem hirdet böjtöt, nem böjtöl, együtt étkezik a pogányokkal, sőt betér a házukba, szombaton felrúgja a törvényt, nem úszik az árral, szabadúszóként viselkedik, nem tartozik semmilyen rabbinikus irányzathoz, iskolához.
Mindezek ellenére Isten általuk akart szólni a népnek, az emberiségnek. Akik nyitottak voltak az örömhír befogadására, azok megtapasztalták Isten végtelen szeretetét. Jézussal barátságra léptek és korábbi mentalitásuk megváltozott.
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda