Jézus így tanított a hegyi beszédben:
„Ti vagytok a föld sója. De ha a só ízét veszti, mivel sózzák meg? Nem való az egyébre, mint hogy kidobják, s eltapossák az emberek.
Ti vagytok a világ világossága. A hegyen épült várost nem lehet elrejteni. Lámpát sem azért gyújtanak, hogy a véka alá rejtsék, hanem a lámpatartóra teszik, hogy világítson mindenkinek a házban. Úgy világítson a ti világosságtok az emberek előtt, hogy látva jótetteiteket, magasztalják mennyei Atyátokat!”
Máté Evangéliuma 5, 13-16
A nyolc boldogság-mondás után Jézus a tanítványokhoz fordul. Tudatosítja bennük, hogy milyen fontos küldetésük van, hiszen ők folytatják az Ő művét. Nélküle azonban nem vihetnek sikerre semmilyen vállalkozást. A tanítvány nem saját magát képviseli, hanem a mesterét. Jézus tanítványa sem a saját ügyét képviseli, hanem a Mesterét.
Két hasonlatot használ az igazi tanítvány megjelölésére: az első a sónak a hasonlata, a második a világosság hasonlata. Mindkettő azt a lényeges szerepet fejezi ki, amelyet az üdvösség terjesztésében betöltenek. Mindig abban a tudatban kell cselekedjenek, hogy nem a saját hasznukat kell keressék, hanem az emberek üdvösségét kell szem előtt tartsák. Úgy kell éljenek a világban, hogy a világosságuk láttán az emberek dicsőíteni kezdjék a mennyei Atyát (Mt 5, 16).
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda