Miután a bölcsek eltávoztak, íme, az Úr angyala megjelent Józsefnek álmában, és így szólt: 
„Kelj fel, vedd a gyermeket és anyját, és menekülj Egyiptomba! Maradj ott, míg nem szólok neked!
Heródes ugyanis arra készül, hogy megkeresi és megöli a gyermeket.” József fölkelt, fogta a gyermeket és anyját, és még azon éjjel elment Egyiptomba. Ott maradt Heródes haláláig, hogy beteljesedjék, amit az Úr a próféta által mondott: Egyiptomból hívtam az én fiamat. Amikor Heródes látta, hogy a bölcsek kijátszották, nagy haragra lobbant, és Betlehemben meg annak egész környékén megöletett minden fiúgyermeket kétévestől lefelé, a bölcsektől megtudott időnek megfelelően.
Akkor beteljesedett, amit Jeremiás próféta jövendölt: „Kiáltás hangzik Rámában, nagy sírás és jajgatás: Ráchel siratja fiait, és nem akar vigasztalódni, mert nincsenek többé.”
Máté Evangéliuma 2, 13-18
A betlehemi gyermekgyilkosságok rámutatnak arra a tényre, hogy nemcsak lelki síkon, hanem érzelmi, testi síkon is sokan ellenkeztek a Megváltó megszületése ellen. Heródes korának téveszméi nyomán félti bábkormámányát, ezért a legkegyetlenebb eszközhöz folyamodik, hogy megakadályozza a Messisás születését. Heródes megöleti az ártatlanokat, mert fél a védtelen, gyenge Gyermektől. Tulajdonkképpen mi is ezt tesszük, amikor nem hallgatunk belső én-ünk gyermekére, mert megkérdőjelezi felfújt én-ünk létjogosultságát. De akkor is beszél, ha megöljük őt. Ki akar mozdítani a felsőbbrendűségünket szajkózó én-ünkből, megsejteteti velünk, hogyan kell hitelesen, a valóságnak megfelelően éljünk.
Az ünnep másik jelentése, hogy a betlehemi ártatatlan lelkek lesznek Krisztus első vértanúi. Hitünket sem szavainkkal kell elsősorban megvalljuk, hanem tetteinkkel, és a hiteles életünkkel. Aki hivatásának megfelelően él, az saját életével megdicsőíti Istent. Bátorítani akar, hogy éljek összhangba önmaggammal, és ha mások el is próbálnák ezt nyomni, a bennem lévő gyermek még hitelesebben, hatékonyabban tud működni általam.
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda