Amikor Jeruzsálembe menet Jézus Jerikó városához közeledett, egy vak koldus ült az út szélén. Amint ez meghallotta, hogy sokan vonulnak arra, megkérdezte, mi történik.
Mondták neki, hogy a názáreti Jézus jön errefelé. Erre kiáltozni kezdett: „Jézus, Dávid fia könyörülj rajtam!” Akik elöl mentek, csitították, hogy hallgasson. De ő annál jobban kiáltotta: „Dávid fia, könyörülj rajtam!”
Jézus ekkor megállt, és szólt, hogy vezessék hozzá. Amikor odaért, megkérdezte: „Mit akarsz, mit tegyek veled?” A vak könyörgött: „Uram, hogy lássak!” Jézus így szólt hozzá: „Láss! Hited meggyógyított téged.” Azonnal visszanyerte látását.
Dicsőítette Istent, és követte őt. Ennek láttára az egész nép áldotta Istent.
Lukács Evangéliuma 18, 35-43
A hit fontos szerepet játszik a gyógyulásban, hiszen gyógyításai során Jézus mindig hitet követel a betegektől. A jerikói vak a hallására volt utalva, amikor meghallotta, hogy nagy menet vonul el előtte, akkor kíváncsiságból megérdeklődte, hogy minek köszönhető ez a lárma. Amikor megtudta, hogy Jézus közeledett feléje, akkor nem vacillált, hanem azonnal segítséget kért. A tömeg erre csitítani kezdte, de nem foglalkozott ezzel, mert tudta, hogy ez az egyetlen esélye.
Az életútunkon gyakran mi is belebotlunk egy-egy ilyen helyzetbe, amikor mások hangja hangosabb a miénknél, el akarnak hallgattatni minket. Ilyenkor két lehetőségünk van, vagy elhallgatunk, mert félünk, hogy erősebbek nálunk, vagy felvállaljuk a kellemetlenséget, a konfliktust és bátran kifejezzük érzésünket, gondolatainkat. Fontos, hogy merjük kimondani érzéseinket, gondjainkat, mert ezek is fontos részei a gyógyulásunknak, a felépülésünknek.
Nemcsak a vak koldusra volt hatással a gyógyulás, hanem környezetére is, amely vele együtt áldani, dicsőíteni kezdte Istent. A vak személyes gyógyulása kihatott az egész közösségre. Ugyanígy, ha hitünk hatékony, akkor kihatással van a közösségünkre, mások életére.
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda