Abban az időben Jézus fölment egy hegyre, és magához hívta, akiket kiválasztott. És ők csatlakoztak hozzá.
Tizenkettőt választott ki, hogy vele tartsanak, és hirdessék az igét. Hatalmat is adott nekik a betegek gyógyítására és az ördögűzésre.
A következő tizenkettőt választotta ki: Simont, akinek a Péter nevet adta; Jakabot, Zebedeus fiát és Jánost, Jakab testvérét – akiket Boanergesznek, vagyis „mennydörgés fiainak” hívott. Továbbá kiválasztotta Andrást, Fülöpöt, Bertalant, Mátét, Tamást, Jakabot Alfeus fiát, Tádét, a kánaáni Simont és a karióti Júdást, aki később elárulta őt.
Márk Evangéliuma 3,13-19
Testvéreim!
A mi Főpapunk, Jézus Krisztus, annyival kiválóbb papi szolgálatot kapott, amennyivel magasabb rendű és tökéletesebb ígéreten alapul az a szövetség, amelynek ő a közvetítője.
Ha ugyanis az első szövetség kifogástalan lett volna, nem lett volna szükség a másodikra. Ám Isten megfeddte az első szövetség népét, amikor (Jeremiás próféta által) így szólt:
„Íme, eljön az idő és új szövetségre lépek a választott néppel. Nem olyan szövetségre, mint amilyent atyáitokkal kötöttem, azon a napon, amikor kézen fogtam, hogy kivezessem őket Egyiptom földjéről.
Mivel pedig ők nem tartottak ki szövetségemben, én is magukra hagytam őket. A szövetség, amelyet ama napok után népemmel kötök, ilyen lesz: Elméjükbe vésem, és szívükbe írom törvényemet. Istenük leszek, és ők népemmé lesznek. Akkor majd senkinek sem kell társát vagy testvérét így tanítania: »Ismerd meg az Urat!« Hiszen a kicsinytől a legnagyobbig mindenki ismer majd engem. Irgalmas leszek bűneik iránt, és vétkükre többé nem emlékezem.”
Ha tehát Isten itt új szövetségről beszél, a régit elévültnek tekinti. Ami pedig elévült és idejét múlta, az közel van a megszűnéshez.
Zsid 8,6-13
Az emberiség történelme során számos alkalommal tanúi voltunk annak, hogy az írott szavak milyen mély hatással lehetnek életünkre. Mégis, a legfontosabb törvények nem papírlapokon születnek, hanem szívünk rejtekében és elménk mélységeiben válnak örökérvényűvé.
Az igazi törvény az, amelyet nem csupán betartunk, hanem belénk ivódik, része lesz mindennapjainknak, lényünk legmélyebb rétegeibe hatol. Amikor azt mondja Isten: „Elméjükbe vésem, és szívükbe írom törvényemet” (Zsid 8, 10), arra gondolt, hogy ez a törvény nemcsak irányt mutat, hanem életünk útjának szerves részévé válik.
Az ilyen törvények azok, amelyek segítenek bennünket a legnehezebb időkben is helyes úton maradni. Amikor a szív és az elme összhangban van, amikor a törvények és az értékek szervesen összeforrnak, akkor érhetjük el az igazi boldogságot és békét. Nem kell külső kényszer, mert belső késztetés vezet minket.
A szívbe és elmébe vésett törvények híd szerepét töltik be a múlt és a jövő között, összekapcsolva generációkat, kultúrákat és egyének sokaságát. Ezek a törvények örökérvényűek, túlmutatnak az idő és tér korlátain, és mindannyiunk számára közös nevezőt nyújtanak.
Véssük hát elméinkbe és írjuk szívünkbe ezeket a törvényeket, hogy életünk minden mozdulata és gondolata tükrözze őket, és hogy egy jobb világot építhessünk magunknak és az utánunk következő generációknak.
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda