Jézus egyszer így korholta az írástudókat és a farizeusokat:
Jaj, nektek, képmutató írástudók és farizeusok! Tizedet adtok a mentából, a kaporból és a köményből, de elhanyagoljátok azt, ami a legfontosabb a törvényben: az igazságosságot, az irgalmat és a hűséget. Ezeket meg kell tenni, de azokat sem szabad elhanyagolni! Vak vezetők! Megszűritek a szúnyogot, de lenyelitek a tevét.
Jaj, nektek, képmutató írástudók és farizeusok! Megtisztítjátok a pohár és a tál külsejét, belül azonban tele vagytok kapzsisággal és tisztátalansággal. Vak farizeus! Tisztítsd meg előbb a pohár belsejét, akkor majd a külseje is tiszta lesz!
Máté Evangéliuma 23, 23-26
Jézus konkrét példákat hoz fel azzal kapcsolatosan, hogy hogyan játszották ki a farizeusok és írástudók a törvényeket. Ugyanakkor egy olyan vitát tárgyal, amely a rabbik között folyt. A vita tárgya, hogy mi az, ami kötelező parancs (apodoptikus) és mi az, ami elengedhető, helyettesíthető (kazuisztikus).
Akkor váltak a farizeusok és írástudók képmutatókká, amikor szándékosan kijátsztották az egyik parancsot a másik segítségével, illetve nem alkalmazták a méltányosság elvét. Ilyen értelemben nem az edények tisztántartása a legfontosabb, hanem az emberi méltóság.
Jézus azzal újítja meg a Törvényt, hogy visszahelyezi régi alapjaira, és alkalmazza a méltányosság elvét, miszerint a szombat, az előírások vannak az emberért, és nem fordítva.
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda