10. szeptember, 2020Igehirdetések No comments

   Jézus a hegyi beszédben így szólt tanítványaihoz:

   „Nektek, akik hallgattok engem, ezt mondom: Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket. Azokra, akik átkoznak titeket, mondjatok áldást, és imádkozzatok rágalmazóitokért. Ha arcul üt valaki, tartsd oda a másik arcodat is. Annak, aki elveszi köntösödet, add oda a ruhádat is. Mindenkinek, aki kér tőled, adj, és aki elviszi, ami a tied, attól ne kérd vissza. Úgy bánjatok az emberekkel, ahogy szeretnétek, hogy veletek is bánjanak.

   Mert ha csak azokat szeretitek, akik titeket is szeretnek, milyen jutalmat várhattok érte Istentől? Hisz a bűnösök is szeretik azokat, akik őket szeretik. Ha csak azokkal tesztek jót, akik veletek is jót tesznek, milyen jutalmat érdemeltek? Hisz ezt a bűnösök is megteszik. Ha csak a visszafizetés reményében adtok kölcsönt, milyen hálára számíthattok? A bűnösök is kölcsönöznek a bűnösöknek, hogy ugyanannyit kapjanak vissza.

   Szeressétek inkább ellenségeiteket: tegyetek jót, adjatok kölcsön, és semmi viszonzást ne várjatok. Így nagy jutalomban részesültök, és fiai lesztek a Magasságbelinek, hisz ő is jóságos a hálátlanok és a gonoszok iránt. Legyetek tehát irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas.

   Ne mondjatok ítéletet senki fölött, s akkor fölöttetek sem ítélkeznek. Ne ítéljetek el senkit, s akkor titeket sem ítélnek el. Bocsássatok meg, és nektek is megbocsátanak. Adjatok, és akkor ti is kaptok. Jó, tömött, megrázott és túlcsorduló mértékkel mérnek öletekbe. Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyannal mérnek majd nektek is.”

                                        Lukács Evangéliuma 6, 27-38

   Az ellenség szeretetéről szóló jézusi parancsot Lukács erkölcsi tökélyre vezeti. Olyan eseteket sorakoztat fel, amelyek inkább a megalázást jelentik. Sokan az arculütésről szóló tanácsot túlzásnak tartják. A végső indoklás, hogy Isten is megirgalmazott mindenkinek. Egy történet jut eszembe, amely két barátról szól. Az egyik megbántotta a másikat, erre a homokba írta a tettet. Megkérdezték tőle, miért tette. Erre csak egyszerűen azt válaszolta: mert a homokban nem sokáig marad meg az írás, egy kisebb szél elsodorja és értelmetlen lesz a firka. Egy másik alkalommal a barátja megdicsérte, ezt a tettét kőbe véste: Ma a barátom megdicsért. Ezt azzal indokolta, hogy amikor velünk jót tesznek, akkor azt a kőbe kell vésni, hogy megmaradjon az utókornak.

   Én hova szoktam lejegyezni mások sértéseit, bántásait? Egy tanár évekig egy noteszben leírta minden egyes csintalan diákja tettét. Egy szép napon az egészet elégette, és megváltozott az élete. Azután már nem nehezdtek rá a diákok hosszú éveken elkövetett csalafintaságai. Én hogyan kezelem a sértéseket, bántásokat? Milyen taktikát alkalmazok, hogy azokat rendesen kezeljem? Van-e egyáltalán stratégiám, módszerem?

Ft. Ráduly István Zsolt, Kőhalom

Keresés a honlapon…
Olvass tovább…