Abban az időben: A tizenegy tanítvány elment Galileába, fel arra a hegyre, ahova Jézus rendelte őket. Amikor meglátták őt, leborultak előtte a földre. 
Egyesek azonban még mindig kételkedtek. Jézus odament hozzájuk, és ezt mondta nekik:
„Én kaptam meg minden hatalmat az égen és a földön. Ezért most menjetek el, és tegyetek tanítványommá minden nemzetet! Kereszteljétek meg őket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében!
Tanítsátok meg őket mindannak megtartására, amit parancsoltam nektek! És íme, én veletek vagyok mindennap a világ végéig!”
Máté Evangéliuma 28,16-20
Az Egyház komolyan veszi azt a tanítását, hogy Isten Szentháromság, még akkor sem mondott le erről, változtatta meg tanítását, amikor a nomád arabok arra kérték a konstantinápolyi pátriárkát, hogy egyszerűsítse le a kedvükért ezt a tant, és beszéljen egyszerűen egy Istenről. Az akkori pátriárka nem volt hajlandó ezt a tanítást az ő kedvükért sem megváltoztatni. Amikor arról beszélünk, hogy Isten Szentháromság, akkor hitünk lényegét mondjuk ki. Erre a titokra önmagától nem jöhetett volna rá az emberiség. Jézus az evangéliumban hirdette ki, hogy Isten szentháromság. János evangéliuma sokat foglalkozik ezzel a kérdéssel: én és az Atya egy vagyunk (Jn 10, 30). Senki sem jut el az Atyához, csak általam (Jn 14, 6b), én majd kérem az Atyát és más vigasztalót ad nektek: az Igazság lelkét, aki örökké veletek marad (Jn 14, 16).
A család ennek a titoknak a tökéletes letérképezése. Annyira szoros a személyek közti kapcsolat, hogy a liturgikus szövegek oszthatatlan istenségnek és háromságban egy fölségnek nevezi ez a titkot.
Egyedül Jézus, a második isteni személy merte kimondani önmagáról azt, hogy én vagyok az út, az igazság és az élet. Ebből következik, hogy Jézuson kívül nincs más út, igazság és élet. Ma lépten nyomon arról hallunk, hogy vannak más utak a boldogsághoz. Valósítsd meg önmagadat! Elég vagy önmagadnak! Járj nyugodtan a saját utadon! Ne törődj senkivel csak haladj előre!
És lám, egy kis szerencsétlenség az életünkben, és elveszi az életkedvünket, besavanyodunk, más alternatívákat keresünk önmagunknak. Jézus amikor búcsúzik övéitől akkor nem egy törvénykönyvet, szellemi hagyatékot, vallási filozófiát, titkos tanítást hagy hátra, hanem éltető Lelkét, aki megtanítja őket a teljes igazságra.
Ma az egyik szellemi irányzat azt akarja elhitetni velünk, hogy csak relatív igazság van. Ezzel könnyíteni akarja a féligazságok, tévtanok elfogadtatását. Pl. egy kicsit merítek a keleti vallásokból is, hiszen olyan jámbor tanításaik vannak, még a légynek sem akarnak ártani. De már a kinyilatkoztatás is elmondja, hogy Jézuson kívül nincs más üdvösség. XVI. Benedek pápa szerint ez az irányzat nem állja meg a helyét, mert ellenkező esetben fel kellene menteni azokat a személyeket, akik vallásos meggyőződésből gyilkolnak meg valakit, felmenthetők saját szubjektív erkölcsi meggyőződésük szerint.
Egy másik téves szellemi irányzat az, amely az egyénnek egyre több egyéni jogot követel. Ez az irányzat kiszakítja a személyt a közösségből és önálló egységként kezd élni, amely egyre érzéketlenebb a körülötte élő emberek iránt. Isten egy olyan iránytűt helyezett a szívünkbe, amellyel érzékeljük, hogy mi a jó és mi a rossz. Az embert nem autonóm lénynek, hanem viszontlénynek teremtette. Ebből származik, hogy Isten személy és személyes kapcsolatba akar kerülni velünk. Pontosan ezért nem állja meg a helyét a „kiselejtezés” kultúrája. A személy méltósága ezzel szemben azt jelenti, hogy elismerjük az emberi élet értékét, amelyet ingyenes ajándékként kapunk. És ez csak akkor valósulhat meg, ha személyes kapcsolatot ápolunk a szentháromságos egy Istennel. Isten személy és személynek teremtett minket, ezért ez mindannyiunk közös vonása. Isten szerető Atyaként nyilvánul meg felénk. És azt akarja, hogy mi itt a Földön megtapasztaljuk személyes közösségének titkát. A szentháromsággal is nyugodtan ellehetne, nincs szüksége más közösségre. Mégis hármuk szeretete annyira kiárad, hogy megteremti a világot és gondviselő szeretetével fenntartja azt.
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda