Abban az időben az apostolok visszatértek Jézushoz, és beszámoltak mindarról, amit tettek és tanítottak. Ő így szólt hozzájuk:
„Gyertek ti is, (menjünk) a pusztaságba egy magányos helyre, hogy pihenjetek egy kicsit!” Mert olyan nagy jövés-menés volt körülöttük, hogy még evésre sem maradt idejük.
Bárkába szálltak tehát, és elmentek egy elhagyatott helyre, hogy magukban legyenek. De sokan látták, amikor elmentek, és sokan megtudták. Erre minden városból gyalog odasiettek, és megelőzték őket.
Amikor Jézus kiszállt és látta a nagy tömeget, megesett rajtuk a szíve. Olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok. Ezért tanítani kezdte őket sok mindenre.
Márk Evangéliuma 6, 30-34
Jézus tanításai és csodái folyamatosan vonzották az embereket, így gyakran nagy jövés-menés volt körülötte. Mindezek közepette Jézus is tudta, hogy szüksége van pihenésre, és gyakran kereste a csendes pillanatokat az apostolaival.
Az evangéliumokban többször olvashatjuk, hogy Jézus és az apostolai elvonultak egy-egy magányos helyre, távol a tömegektől. Ezeken a helyeken Jézus gyakran imádkozott, és tanította a tanítványait. Ezek a pillanatok nemcsak testi, hanem lelki felfrissülést is jelentettek számukra.
Jézus tudta, hogy az emberek számára fontos a pihenés és a feltöltődés. Példát mutatott az apostolainak és követőinek, hogy a munka és szolgálat közepette is fontos időt szánni a pihenésre. Ezáltal jobban tudták folytatni szolgálatukat és segíteni másokat.
Jézus és az apostolai gyakran töltöttek együtt időt, nemcsak tanítás és imádkozás közben, hanem közös étkezések és beszélgetések során is. Ezek az együtt töltött pillanatok erősítették a közösségüket és mélyítették a kapcsolatukat.
Jézus elvonulásai nemcsak a pihenésről szóltak, hanem a csendes, elmélyült imáról is. Ezek az elvonulások lehetőséget adtak arra, hogy közelebb kerüljenek Istenhez, és megerősödjenek a hitükben. Az apostolai számára is fontosak voltak ezek az időszakok, hiszen tanítómesterük példáját követhették.
Jézus és az apostolai pihenései és elvonulásai fontos részei voltak szolgálatuknak. Ezek az időszakok lehetőséget adtak arra, hogy feltöltődjenek, elmélyítsék kapcsolatukat Istennel és egymással, és új erőre kapjanak a további szolgálathoz. Az ilyen csendes pillanatok ma is értékesek és szükségesek mindenki számára, aki a mindennapi élet rohanásában időt szeretne szánni a lelki és testi felfrissülésre.
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda