Abban az időben: Jézus példabeszédet mondott arról, hogy szüntelenül kell imádkoznunk és nem szabad belefáradnunk. 
Így szólt: „Az egyik városban élt egy bíró, aki Istentől nem félt és embertől nem tartott. Élt abban a városban egy özvegyasszony is. Ez elment hozzá, és kérte: »Szolgáltass nekem igazságot ellenfelemmel szemben.
« A bíró egy ideig vonakodott, aztán mégis így szólt magában: »Noha Istentől nem félek, embertől nem tartok, de ez az özvegy annyira terhemre van, hogy igazságot szolgáltatok neki, mert a végén még nekem jön és megver.«”
Az Úr így szólt: „Hallottátok, hogy mit mond az igazságtalan bíró. Vajon Isten nem szolgáltat igazságot választottjainak, akik éjjel-nappal hozzá folyamodnak? Talán megvárakoztatja őket? Mondom nektek, hamarosan igazságot szolgáltat nekik. Csak az a kérdés, hogy amikor az Emberfia eljön, talál-e hitet a földön?”
Lukács Evangéliuma 18, 1-8
Az igazságtalan bíróról szóló példabeszéd nyomán Jézus a kitartó és kérő imádság tarthatóságáról és eredményességéről akar tanítani minket.
Az igazság, irgalmasság, bűnbánat témái Lukács evangéliumának az alapvető vonásai. Az igazság kérdése mélyen gyökerezik az emberi kapcsolatok és dillemák területén. De az igazság igénye vajon pusztán a sérelmek megoldását célozza meg, vagy elősegíti a belső békét is?
Az igazság keresése az emberiséggel szinte egyidős probléma. Gyakran az igazságtalanság megtapasztalásán keresztül saját negatív tapasztalataink, megsebzett szükségünk kerül felszínre.
Az igazságkeresés tehát nemcsak arról szól, hogy felelősségre vonjuk a tettest, ha nem a saját életfelfogásunkat is vizsgálat alá helyezi. Az igazság csak ott valósulhat meg, ahol nemcsak a külső tényezők kerülnek a helyükre, hanem amikor a konfliktustól eljutunk a megértésig, egy magasabb szintű igazság megtapasztalásáig.
Az ítélet nem csak a konkrét ügyről szól, hanem arról az elvről is, hogy a törvény és az erkölcs felett áll valami szent és sérthetetlen. Amikor egy bíró saját érdekét, előítéleteit, vagy földi vágyait helyezi az igazság fölé, azzal nemcsak az ártatlant bünteti meg, hanem azt a reményt is elveszi, amely garanciát jelent az igazságosság mellett, sőt saját emberségét is elveszíti. Ez nem az egyéni ítéletekben, hanem a szívünkben és a cselekedeteinkben gyökerezik.
Az igazságtalan bíró gyakorlatilag saját érdekeinek, önző vágyainak a rabja. Az igazságtalan bíró példázata arra ösztönöz mindenkit, hogy nézzen szembe az igazsággal. Arra tanít, hogy az igazság keresése néha fájdalmas, de soha nem értelmetlen cselekedet. Az igazságtalanság csak akkor diadalmaskodhat felettünk, ha belül is eltorzított minket.
Ugyanakkor felhívja a figyelmünket egy másik fontos tényezőre, hogy Isten igazságot szolgáltat mindenkinek. Aki hittel kéri egy komoly problémában Istent, kérése meghallgatásra talál, de nem úgy teljesíti azt, ahogyan mi elképzeljük, kitervezzük. De lesz-e elégséges hitünk ennek a ténynek az elfogadására?
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda