Búcsúbeszédében Jézus így szólt tanítványaihoz:

   „Ne nyugtalankodjék a szívetek! Higgyetek az Istenben, és bennem is higgyetek! Atyám házában sok hely van. Ha nem így lenne, mondtam volna-e: »Elmegyek, és helyet készítek nektek?« Ha majd elmegyek, és helyet készítek nektek, ismét eljövök, és magammal viszlek titeket, hogy ti is ott legyetek, ahol én vagyok. Hiszen ismeritek az utat oda, ahová én megyek!”

   Ekkor Tamás így szólt: „Uram, mi nem tudjuk, hová mégy; hogyan ismerhetnénk hát az utat?”

   Jézus ezt felelte: „Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem juthat el az Atyához, csak általam.”

                                     János Evangéliuma 14,1-6

   Az utolsó vacsorán Jézus elbúcsúzott tanítványaitól, rájuk bízta a szeretet-parancsát, megígérte nekik a Vigasztaló elküldését. Most külön Tamáshoz szól. Az apostolok lelki állapotából kiindulva megnyugtatja őket, és biztosítja őket afelől, hogy a mennyben elég hely van. Azt az általános felfogást képviseli miszerint a gonoszok látni fogják, hogyan őrzik az angyalok a többiek lakóhelyeit. Kiderül, hogy a mennyben nincsenek korlátozott helyek, hanem mindenkinek van elég hely. Ha valaki úgy érzi, hogy nem oda való, nem biztos, hogy nem jut el oda, de megtörténhet, hogy valaki szeretne oda jutni, de nem tud rendesen felkészülni, tettei nem az Atyáról árulkodnak.

   Ahogyan az Egyházba való bejutás kapuja Krisztus, ugyanúgy az Atyához való bejutás is általa történik meg. Tamásnak három pontot vázol fel: út, igazság, élet. Nemcsak elvezet az igazságra, az életre, hanem Ő az élet forrása. Nincs üdvösség Jézuson kívül. Neki köszönheti mindenki, hogy üdvözülhet.

   A mennyországban mindenkinek van bőségesen hely. Életünk az a tér, amelyben tetteinkkel, életvitelünkkel megszerezhetjük, belekapcsolódhatunk az üdvösségbe. Az üdvösség nem odaát kezdődik el, hanem már itt a Földön. Csak akkor válik biztossá, amikor teljesen együttműködünk Krisztussal.

Ft. Ráduly István Zsolt, Kőhalom