Abban az időben Jézus ezt a példabeszédet mondta tanítványainak:
A mennyek országa olyan, mint amikor egy gazda kora reggel kiment, hogy szőlőjébe munkásokat fogadjon. Miután napi egy dénárban megegyezett a munkásokkal, elküldte őket a szőlőjébe.
A harmadik óra körül megint kiment, s látta, hogy mások is ácsorognak ott tétlenül a piactéren. Ezt mondta nekik: „Menjetek ti is a szőlőmbe, és ami jár, megadom majd nektek.” Azok el is mentek.
Majd a hatodik és a kilencedik órában újra kiment és ugyanígy cselekedett. Kiment végül a tizenegyedik óra körül is, és újabb ácsorgókat talált. Megkérdezte tőlük: „Miért álldogáltok itt egész nap tétlenül?” Azok ezt válaszolták: „Mert senki sem fogadott fel minket.” Erre azt mondta nekik: „Menjetek ti is a szőlőmbe!”
Amikor beesteledett, a szőlősgazda így szólt intézőjéhez: „Hívd össze a munkásokat, és add ki a bérüket, az utolsókon kezdve az elsőkig!” Először azok jöttek tehát, akik a tizenegyedik óra körül kezdtek, és egy-egy dénárt kaptak. Amikor az elsők jöttek, azt hitték, hogy nekik többet fognak adni, de ők is csak egy-egy dénárt kaptak. Amikor átvették, zúgolódni kezdtek a gazda ellen: „Ezek az utolsók csak egy órát dolgoztak, és ugyanúgy bántál velük, mint velünk, akik a nap terhét és hevét viseltük!” Ő azonban ezt felelte az egyiküknek: „Barátom, nem vagyok igazságtalan veled. Nemde egy dénárban egyeztél meg velem? Ami a tied, fogd és menj! Én ennek az utolsónak is annyit szánok, mint neked. Talán azzal, ami az enyém, nem tehetem azt, amit akarok? Vagy rossz szemmel nézed, hogy én jó vagyok?”
Így lesznek az utolsókból elsők, és az elsőkből utolsók!
Máté Evangéliuma 20,1-16a
Jézus idejében a tizenkétórás munkaidőt négy háromórás szakaszra osztották. A napszámosok az utcasarkokon várakoztak, és a nap bármelyik órájában felfogadhatták őket. Normális esetben a munkaidő reggel hatórakor kezdődött. A szőlős gazdája mindegyik munkással egy dénárban egyezett meg. Ezért senki sem követelhetett többet, még akkor sem, ha többet dolgozott. Isten országa is hasonló módon működik, az üdvösség nem a meghívottaktól függ, hanem Isten ajándéka, senki sem ébreszthet követelményeket Istennel szemben. Ő dönti el, hogy ki mennyit érdemel élete végén. Isten kegyelme szükséges az üdvösséghez, tanítja az Egyház.
Ugyanakkor az utolsókból lett elsők témája egy visszatérő alapmotívuma Jézus példabeszédeinek. Isten országában másképpen működik a tett-következményrendszer és a jutalmazás. Nem annyira a személyes érdemek, mint inkább a befektetett, jól kamatoztatott talentum, képesség lesz a mérvadó.
A földi jutalmazásrendszereket aligha lehet alkalmazni Jézus tanítására, mert az alapvető kérdést más szempontból közelíti meg.
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda